Hogyan fájhat a csípő vagy a váll egy epeműtéttől?

Amikor a váróban egy új pácienst köszöntök, elkezdem figyelni a mozgását, arckifejezéseit. Mennyire könnyen áll fel a fotelből, hogyan veszi le a cipőjét, mennyire nehéz lehajolnia és elsétálni az öltözőig, mennyire megviselt az arca a fájdalomtól.

Amikor Pétert megláttam, nem kellett nagy nyomozói munkát végezni, hogy rájöjjek, nagy a baj. Enyhén meggörnyedve, erősen bicegve sétált.

Tünetei három hónapja spontán jelentkeztek. Olyannyira spontán, hogy egyszer csak azon kapta magát, nem tud járni és ülni. Egy dolgot tudott csinálni a fájdalmai enyhítésére, felhúzott térdekkel feküdni.

Amikor a páciens oldja meg a rejtélyt

A vizsgálatnál számos kérdéssel bombáztam, de nem állt össze a kép. Én aztán gondoltam mindenre:

• Biztos csípő vagy gerinc eredetű a probléma, hisz három éve volt egy akut gerincsérve.
• Ezt vizsgálattal nem tudtam alátámasztani, így az öt éve történt bokasérülését kezdtem okolni. Ez utóbbinál sem találtam szövődményt.
• Nem történt trauma, a fájdalom pedig nagyon intenzív.

“Nem lehet, hogy a három hónapja történt epeműtét okozza a panaszt?” – jött az ötlettel Péter.

Korábban én is gondoltam erre, de mivel olyan friss volt a beavatkozás, a fascia kompenzációk később – akár évekkel a trauma után – szoktak kialakulni és a panaszt okozni, elhessegettem az ötletet.

De mi van ha mégis igaza van? Mi van ha nem a fascia sérült, hanem a műtét utáni hegesedésnél egy ideg alagútba került vagy sérült? Erre már volt példa, amikor a vakbélműtét miatt nagyon éles/égető térdfájdalom alakult ki.

Kapcsolat a belső szervek és a mozgásszervek között

A váll idegei a nyaki gerincszakasznál találkoznak a máj idegével (Rekesz ideg/Phrenic nerv) és egy reflexes kapcsolat (viszcero-szomatikus reflex) révén kisugárzó tünet jelentkezhet a jobb vállcsúcson. Ezért érthető, hogy máj- és epeműtétek több, mint 90 %-ánál vállfájdalom jelentkezik.

Mivel a szerveinknek kettős beidegzése van ( szimpatikus / paraszimpatikus ) – és ez alól a máj, az epe sem kivétel – így ők ezt a második beidegzést (szimpatikus) splanchnicus idegtől kapják, amelyik háti gerincszakasz aljából indul ki. Itt találkoznak a csípő és a térd idegeivel. Egy korábbi cikkben részletesen kifejtettem, hogyan jönnek létre kisugárzó tünetek a viszcero-szomatikus konvergencia mechanizmus révén.

Alagútba került ideg felszabadítása manuálisan

De térjünk vissza egy kicsit Péterhez. A fentebb leírt okfejtés csak egy hipotézis a terápiát illetően, amíg nincs rá bizonyíték. Mivel állásban volt a legjelentősebb a panasza, ezért tesztelésként, séta közben megemeltem a májat, abban bízva, hogy tényleg ez okozza az alagutat, akkor most felszabadul ez a terület és enyhülni fog a panasz.

Így is történt, a csípő is tökéletesen működött, ha tartottam a máját egy speciális fogással. Sőt a technika úgy is működött, ha saját magán végezte el ez a mobilizálást. Ha elengedte a máját, visszatért a fájdalom.

Csodálkozva egymásra néztünk…

Egyikünk sem értette mi történt. Annyira meglepődtem, hogy meg sem próbáltam eljátszani a “nekem már nem tudtok újat mutatni” terapeutát vagy a gyógytornászt aki mindig tudja mi várható egy teszttől, kezeléstől.

{BANNER}

De hogyan sérülhet vagy kerülhet alagútba egy ideg egy ilyen kis “karcolástól”?

A műtéti technikák rohamosan fejlődnek és ennek egyik szemmel látható bizonyítéka a laparoszkópia, a minimálisan invazív sebészi beavatkozások leggyakoribb típusa: az egy vagy több kis bemetszésen keresztül, kis csövek, apró kamerák és sebészeti eszközök segítségével végzett műtét.

Célja ugyanazt az eredményt elérni, csökkenteni a szövődményeket, biztosítani a gyorsabb felépülést és a kisebb lábadozási fájdalmat, valamint esztétikusabb végeredményt nyújtani.

Az adhézió a testünk belsejében lévő összenövések. Amikor elvágjuk az kezünket, a vérzést követően a gyógyulás jeleként elindul egy hegesedés, ami a két részt összeforrasztja. Hasonló gyógyulási folyamat történik a has- és medenceüregben is egy műtétek követően, annyi különbséggel, hogy azt nem látjuk szemmel.
A laporoszkópiás műtéteknél bár nagy mértékben csökkentik az adhéziók kialakulását – a nyitott beavatkozásokkal szemben -, mégsem lehet elkerülni a belső szervi összenövéseket. Hasonlóképpen a kezünket sem tudjuk úgy elvágni, hogy ne legyen rajta hegszövet.

“Fiam, nem azt kell keresni, hogy ki a hibás, hanem hogyan lehet megoldani a problémát”

Szokta mondani édesanyám. Péter esetében sem tudhatjuk pontosan, mi történt. Műtéti műhiba vagy egy adhézió? A lényeg hogy az ideg most nagyon nem boldog és keresnünk kell valamit, amivel boldoggá tudjuk tenni.

Habár egy kis májemeléssel a panasz teljesen megszűnt, egy életet mégsem lehet úgy leélni, hogy egyik kezünkkel a májunkat emelve sétálunk.

Fascia kezelés és a viszcerális terápia segítségével ellazítottam a máj körüli szöveteket, miközben Péter oldalfekvésben volt. Az első kezelés után 90%-al csökkent a panasz.

Bár egyből megtaláltuk az okot, mégis további három kezelésre volt szükség, hogy teljes tünetmentességet tudjunk elérni.

Tisztán emlékszem az első kezelés utáni délutánra. Szakmai cikkek és műtéti eljárások szövődményeit vizsgáló kutatásokban kerestem a választ, hogy mi történt aznap a rendelőben. Bár már a vizsgálat alatt volt egy elméletem, ezt utólag, statisztikákkal tudományosan is alá tudtam támasztani.

Bosszantó, amikor nem tudom mitől lett jobban a páciens vagy nem értem tökéletesen a hatásmechanizmus.