Szeifertné Tóth Erika
2021. november 6.
Egy kicsit hosszú leszek. Fiatal koromban is voltak gerinc és egyéb mozgásszervi problémáim, így amikor 60 éves korom után elkezdtem futni, nem okozott nagy meglepetést, hogy időnként itt fáj, ott fáj. Aztán úgy kb. két és fél éve elkezdtek egymásra halmozódni a problémák. Persze, voltam orvosnál, orvosoknál, meg is kaptam, maga már ne fusson…maga ezzel a térddel már nem sokat fog futni… a csípőmre, majd kicseréljük az alkatrészt… de én mindig is úgy gondoltam, a probléma okát kell megtalálni, azt kezelni, aztán majd elmúlik a tünet. Sokfelé megfordultam, gyógytornászok, manuálterapeuták… segítettek így vagy, úgy, de igazi megoldást egyik sem hozott. Most már két éve napi szinten komoly fájdalmakkal élek, de nem adtam fel. Sem azt, hogy megtalálom a megoldást, sem azt, hogy fussak továbbra is. Most 67 és fél éves vagyok. A futás örömöt és célt ad. Egy kedves futós társam ajánlotta Jocit, Olosz Józsefet. Már az oldalát nézve szimpatikus volt, a személye is, és a munkája is. Ez fontos, mert az első két alkalom semmi változást nem hozott, de én még mindig bizakodó voltam. A harmadik után éreztem változást. A héten voltam negyedszer, és most úgy érzem, Joci jó úton jár, és így vele együtt én is. Tudom, hogy az én állapotom nem egy könnyű eset, nem jön könnyen a megoldás, de mivel érzem a változást, lesz türelmem kivárni, hogy Joci kezelései által olyan állapotba kerüljek, hogy a panaszaimat uralni tudjam, és a fájdalom ne rontsa az életminőségemet, és persze, hogy továbbra is futhassak. Már az eddig tapasztalataim alapján is bátran ajánlom bárkinek, amit már meg is tettem.