A csontkovácsolás során manipulációs technikát alkalmaznak, ami a manuálterápia egyik része. Azonban fontos tudni, hogy ilyen módszert csak orvos vagy főiskolát végzett gyógytornász végezhet! A manipuláció – ami egy adott ízületnél hirtelen mozdulattal elért változás – ugyanis rendkívül veszélyes lehet, ha nem szakszerűen csinálják!
A manuálterápia sokkal összetettebb, mint a csontkovácsolás, hiszen a szakemberek az ízületek kezelése mellett a lágyrészekre, az idegek tesztelésére valamint a belső szervek esetleges érintettségére is külön odafigyelnek.
A csontkovácsolással az egyik alapprobléma az, hogy nem szükséges hozzá semmilyen szakirányú végzettség, akár 2-3 napos tanfolyam után már vizsgázhatnak is a jelentkezők. Továbbá azt is fontos tudni, hogy hazánkban nem létezik az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat és az Orvosi Kamara által elismert csontkovács képzés. A manuálterápia viszont államilag elismert, akkreditált, több éves képzés – számos vizsgát le kell tennie egy orvosnak vagy egy gyógytornásznak ahhoz, hogy ilyen terápiát végezhessen.
De nézzük részletesen, hogyan indult útjára a csontkovácsolás, milyen veszélyeket rejt magában, és miért válasszuk inkább a manuálterápiát?
Az első kiropraktőr
Talán nem is gondolnánk, hogy gerinc manipulációs technikákat már évezredekkel ezelőtt, az ókori Egyiptomban is alkalmaztak, emellett Hippokratész, ókori görög orvos szintén fontosnak tartotta a gerincápolást, ezért feljegyzéseket is készített a különféle manipulációs módszerekről.
Aztán a nagy áttörést az 1800-as évek közepe jelentette, amikor is Andrew Taylor Still amerikai orvos, három gyermeke halála után teljesen kiábrándult hivatásából, és hatásosabb gyógykezelési formát keresett. Ekkor kezdett el komolyabban foglalkozni a gerincmanipulációval. Elmélete szerint a betegségekért a csontok és az izmok helytelen elhelyezkedése a felelős, mert ezek megzavarják a keringést. Filozófiája az volt, hogy a szerkezet és a funkció szorosan összefügg egymással, és a manipuláció egyensúlyba hozhatja a szerkezetet, ezáltal javítja a test működését és az öngyógyítást.
A kiropraktika története pedig 1895-ben kezdődött, ami Daniel David Palmer nevéhez fűződik. Neki nem volt orvosi végzettsége. Az első beavatkozást egy süket portás gerincoszlopán végezte el, rá két évre pedig megnyitotta első kiropraktika iskoláját. Azt vallotta, hogy a gerinc manipulációja alkalmazható ízületi fájdalmak ellen, továbbá jó hatással van a csigolyákra is, ami javítja a természetfeletti gyógyítóerő áramlását. Palmer úgy vélte, hogy a betegségek 95 százalékáért a beteg csigolyák felelősek. Azonban komolyabb szakmai ismeretek hiányában rendkívül veszélyes lehet ez a manőver. Éppen ezért a szakértők szerint a mai napig szükség van további kutatásokra ahhoz, hogy a gerinc manipulációja hogyan enyhíti a hát- és derékfájást, miként javíthatja az egészséget.
Kik fordulnak csontkovácshoz?
Számos tanulmány vizsgálta, hogy kik kérnek kiropraktikus kezelést. Ezek alapján kiderült, hogy a csontkovácsot felkereső páciensek 50 százalékának derékfájása, körülbelül 23 százalékának nyaki-, és körülbelül 10 százalékának végtagfájdalma volt, a többiek pedig szerettek volna egy kis „wellness” kezelésben részesülni.
Milyen veszélyei vannak a csontkovácsolásnak?
Mit csinál a csontkovács? A csontkovácsok hirtelen, gyors manipulációval – úgynevezett „ropogtatással” – kezelik a fájdalmas területet, ezért a beavatkozás komoly kockázatot jelenthet a páciens számára:
- csonttörés,
- keringési zavar,
- bénulás alakulhat ki,
- sőt akár életveszélyes is lehet az eljárás.
A New Zealand Medical Journal folyóiratban megjelent tanulmány szerint a kiropraktikai kezelések biztonságosabbnak tűnhetnek, mint amilyenek a valóságban, mert a csontkovácsok nem számolnak be egyértelműen a vizsgálatok során tapasztalt kellemetlen tünetekről, illetve a későbbi szövődményekről. Edzard Ernst, az Exeteri Egyetem Peninsula Orvostudományi karának professzora úgy véli, ez az eljárás etikátlan, ugyanis lehetővé teszi a csontkovácsok számára, hogy hamis képet alkossanak a kezelések biztonságáról.
A professzor szerint a csontkovácsok furcsán viszonyulnak beavatkozásaik biztonságához: például azt állítják, hogy a gerincvelő manipulációja 100 százalékban biztonságos. „Annak ellenére, hogy az esettanulmányok százai dokumentálták a beavatkozással kapcsolatos problémákat. A csontkovácshoz forduló betegek körülbelül 50 százalékánál jelentkeznek káros hatások a kezelések után, ami megdöbbentő” – mondta Ernst. A szakértő szerint a „kellemetlen tünetek” elhallgatása megakadályozza, hogy a páciens legjobb kezelésben részesüljön. Ráadásul, ha nem ismerjük a kockázatokat, annak súlyos következményei lehetnek.
Akár agyvérzést is okozhat
A kiropraktikus nyaki manipulációk kockázatáról heves viták folynak. A kutatások során több, mint 500 olyan esetet regisztráltak, amikor a beteg a nyaki manipuláció után agyvérzést kapott, és ezt követően közülük sokan meghaltak. Ebből az következik, hogy a csontkovácsok által végrehajtott manipulációk – különösen az, amikor a nyakat erőteljesen az egyik oldalra fordítják – túlfeszíthetik a gerinc mentén futó artériát. Ha ez megtörténik, akkor az ér megsérül, ami az agy véráramlásának elzáródását eredményezheti. A legtöbb csontkovács határozottan tagadja, hogy agyvérzést okozhat a kezelésük.
Az eddigi bizonyítékok nem teljesen egyértelműek, azonban az amerikai idegsebészek egyik cikke érdekes tényeket közölt a témával kapcsolatban. A szakemberek elemezték a stroke-on átesett betegek adatbázisát, azonosítani akarták azokat, akik az agyi esemény előtt kiropraktikai kezelésben részesültek. Három éven belül 13 ilyen beteget találtak, náluk károsodtak a felső csigolyák közelében elhelyezkedő artériák. A gyógyszeres vagy műtéti kezelések után három betegnél maradandó károsodást tapasztaltak, kilenc páciens teljesen felépült, egy pedig meghalt.
Súlyos következmények
Az amerikai idegsebészek a vizsgálatok során az alábbi következtetésre jutottak: „A nyaki gerinc kiropraktikus manipulációja a csigolyák- és a nyaki artériák sérülését eredményezheti. Ezek az artériás sérülések súlyosak lehetnek, káros neurológiai következményekkel, sőt akár halált is okozhatnak.”
Hogyan gyógyít a manuálterápia?
A manuálterápia ősi gyógymódokra épül, miközben a modern orvoslás eszköztárát is alkalmazza. A szakemberek különböző, kézzel végzett diagnosztikai és terápiás fogásokkal állítják helyre a test támasztó- és mozgatórendszerének működési zavarait. Ezek a technikák többek között lazítanak a görcsös izmokon, csökkentik a gyulladást, elősegítik a szövetek regenerációját, továbbá javítanak az ízületek állapotán, sőt akár a gerincferdülésen is.
Tehát a manuálterápia fő célja:
- az adott mozgásszervi funkció javítása,
- a visszafordítható funkcionális problémák kezelése,
- az izomegyensúly helyreállítása,
- továbbá a beszűkült és fájdalmas ízületi mozgástartomány kezelése.
Alapos kikérdezés, szoros együttműködés
A pontos és részletes állapotfelmérés és feltáró beszélgetés után a manuálterapeuta speciális, funkcionális vizsgálatokkal teszteli a páciens fájdalmas mozgásait. Ennek alapján állítják fel az úgynevezett funkcionális diagnózist, amelynek segítségével elkészítik a kezelési tervet, amit a kiválasztott módszer alkalmazása követ. Közben a szakemberek folyamatosan tesztelik a változásokat. Ha javulást észlelnek, gyógytorna következik, amit később otthon is folytatni kell. Ha nem javul a beteg állapota, akkor újabb kezelési terv készül, és megismétlődnek, vagy módosulnak a manuálterápiás beavatkozás lépései.
A szakértők szerint egyes manuálterápiás kezelésekkel akár évek óta fennálló panaszokat is meg lehet szüntetni.
{BANNER}