“Csökkentse a stresszt és elmúlik a panasza..” avagy miért nem ilyen egyszerű a dolog…

Sokan állítják, hogy “a stressz miatt fáj a derekam, nyakam, fejem”, ám ezek a megfogalmazások nem teljesen pontosak tudományos szempontból. Valójában a helyes megközelítés az, hogy a stressz növelheti vagy csökkentheti a meglévő fájdalmak intenzitását – így a derék, nyak, és fejfájás erősödhet – de önmagában nem okozhatja a fájdalmat. Ez azt jelenti, hogy a stressz befolyásolhatja a fájdalom érzékelését, fokozhatja vagy csökkentheti azt, de nem tekinthető közvetlen okozójának. Azonban a stresszre adott válaszreakció – fájdalom esetén – meghatározza a gyógyulás menetét, a krónikus stressz pedig hajlamosíthat bizonyos betegségekre.

A stressz elkerülhetetlen a hétköznapok során, és bizonyos mértékben hasznos is, hiszen a stresszre adott reakció segít bennünket elkerülni a veszélyhelyzeteket, például elfutni egy kutya elől, megoldani egy fontos problémát. 

Mi az a stressz, hogyan hat ránk?

Stressznek tekinthető minden olyan körülmény ami váratlan, kontrollálhatatlan környezeti hatás, ami az életünket befolyásolja – leginkább munka, család, kapcsolatok, egészség területén. Stresszor lehet a sérülés, fájdalom is. 

A stresszelmélet megalkotója, Selye János szerint a stressz egy biológiai folyamat, a testben az agy, a hormonrendszer,az idegrendszer és sok más belső szervben lezajló események sora. Az egyén tudatosságától nem függ, tehát akkor is lehet valaki stresszes, ha nem érzi feszültnek magát.

A stresszélmény három részből áll: 

1. az esemény, amelyet a szervezet fenyegetésként él meg, ez a stresszor
2. a stresszort tapasztaló és feldolgozó rendszer, esetünkben az idegrendszer és az agy
3. a stresszreakció, ami a fenyegetésre adott válasz (biológiai, viselkedésbeli)

A fentiek alapján látható, hogy a stresszre adott válaszunk függ a feldolgozó rendszertől, vagyis bizonyos ingerekre egészen máshogy reagálunk. (Például, egy bokaficam esetén egészen máshogy reagálunk, ha tapasztaltunk már ilyet korábban és hamar felépültünk,  vagy ha éppen tétmeccs előtt áll a csapat és volt már bokatörésünk is korábban.) A stresszélmény egyedi, függ az egyén személyiségétől, múltbeli tapasztalataitól. 

Az idegrendszer reakciója

Stresszhatásra elsősorban a központi idegrendszer, a hormonrendszer és az immunrendszer reagál. 

A veszélyhelyzetre adott reakciót az autonóm – más szóval vegetatív – idegrendszer szimpatikus rostjai eredményezik. Ezt nevezzük ,,fight or flight” magyarul üss vagy fuss reakciónak. A szimpatikus idegrendszer felkészíti a szervezetet a vészhelyzet megoldására, elkerülésére. [1] A mellékvesekéreg adrenalin (epinefrin) termelése fokozódik, amely kulcsfontosságú hormonja a reakciónak. A szívverés felgyorsul, a légzésszám növekszik, a végtagok erei tágulnak, fokozódik a véráramlás, a vér glükóz szintje megemelkedik, az izmok megfeszülnek. A vész elmúltával az ellentétes hatású paraszimpatikus idegrendszer lép működésbe, mely visszaállítja az alapállapotot. 

Ez egy természetes reakció, ami a túlélésünket segíti. A veszélyhelyzet lehet testi, vagy lelki természetű is, biztonságunkat, jól-létünket veszélyeztető tényező. A fájdalom önmagában is jelenthet stresszt, főképpen ha félelem, bizonytalanság, fenyegetettség, tehetetlenség  érzése társul hozzá.

Kortizol hormon szerepe

A kortizol a mellékvesekéreg hormonja. (A hipotalamusz, az agyalapi mirigy és a mellékvesék közötti kapcsolatot HPA tengelynek nevezzük.) 

A kortizolnak kulcsfontosságú szerepe van a stresszválasz során.  Gyulladáscsökkentő hatású, segít a glükóz felszabadításában, energianyerés céljából. Reggeli órákban a legmagasabb a szintje, az  éberséget fokozza. Szerepe van a fájdalommal kapcsolatos emlékek megerősítésében, melynek célja a későbbi veszélyt elkerülni. Rövid távon segíti a megküzdést a stresszorral szemben, ám hosszú távon fizikailag és mentálisan is negatív hatású.

A stressz és a fájdalom közötti kapcsolat

Testünknek két főbb mechanizmusa van a fájdalom kezelésére:

1. SIA – egy védekező mechanizmus, ami elnyomja a fájdalom érzékelést.
   ,, Észre sem vettem, hogy megsérültem…”
2. SIH – a fokozott fájdalomérzékelést jelenti krónikus stressz hatására.
   ,,Ma minden nagyon rossz és még a derekam is megfájdult..”

Mint láthatjuk, nem mindegy, hogy melyik mechanizmus aktiválódik.
Nézzük meg közelebbről, melyik hogyan működik.

SIA (stressed induced analgesia)

Egy védekező mechanizmus amely szintén része a vészhelyzetre adott szimpatikus reakciónak. A páciensek gyakran számolnak be arról, hogy sportsérülés, baleset közben nem is voltak tudatában annak mekkora a baj, végig tudták játszani a mérkőzést, el tudtak menni a kórházba. Csak kis idővel később kezdték érezni a fájdalmat. A stressz indukálta analgézia, vagyis a fájdalom csökkent érzékelése segíti a szervezetet a fenyegető körülmény hatékony megoldása érdekében. A fájdalom érzékelése során egy sérült szövetből a receptorok felveszik az ingereket,majd felszálló idegpályák útján jut az agyunkba az ingerület, ott tudatosul a fájdalom. A leszálló pályák révén kapunk oda a kezünkkel, húzzuk el a végtagot, válaszolunk az ingerre. 

A folyamat főbb elemei a következők: 

• ingerületátvivő anyagok szerepe: stressz hatására gátlás alá kerül a fájdalomérzékelő receptorok jeleinek továbbítása az agyba
• endogén ópiátok szerepe: ingerületátvitvő anyagok, melyek gátolják a “fájdalmas” jelek továbbítását, ezáltal csökkentik a fájdalmat. 
• leszálló fájdalom moduláció: leszálló pálya, mely serkenti az endogén ópiátok működését
• pszichés tényezők: kognitív folyamatok, a fókusz áthelyezése, gondolatok terelése csökkenteni tudja a pillanatnyi fájdalomérzékelést

Ez a szervezetünk saját fájdalomcsillapító mechanizmusa. [2]

SIH (stressed induced hyperalgesia)

Fokozott fájdalomérzékelést jelenti krónikus stressz hatására. 

A hétköznapokban úgy tapasztaljuk ennek jelenlétét, hogy negatív érzelmi állapotban vagy stressz során sokkal erősebben élünk meg egy fájdalmat, mint máskor. A reakció hátterében sokféle és összetett folyamat áll, néhány részét kiemelném: 

• az ingerületátvivő anyagok és a stresszválasz során felszabaduló hormonok módosítják a fájdalomérzékelő receptorok működését és a fájdalom tudatosulásáért felelős felszálló pályákat
• a gyulladást kiváltó tényezők szaporodása
• centrális szenzitizáció: a központi idegrendszer fokozott érzékenysége az odaérkező fájdalmas jelekre
• pszichés tényezők: a szorongás, depresszió szintén módosítják a fájdalom érzékelést

A fájdalom tartós jelenléte növeli a szorongás kialakulásának esélyét, a krónikus fájdalom és depresszió nagyon gyakran együtt jelenik meg.

A fájdalomra adott reakció fontossága

Amikor testi fájdalmat tapasztalunk, mindannyian másként reagálunk rá, hiszen az életkörülményeink, a fájdalom és a sérülés nagysága, súlyossága, érzelmi állapotunk és korábbi fájdalmaink emlékei
határozzák meg azt. 

A fájdalom elkerülés modellje (FAM-fear avoidence modell) alapján két kategóriát különböztetünk meg aszerint, hogy milyen a fájdalomra adott reakciónk. 

1. A konfrontáció, vagyis a fájdalommal való megküzdés során a kezdeti szimpatikus idegrendszeri vészreakció lezajlik, a kortizol hormon visszatér a normális szintjére. Ilyen esetben legtöbbször megértjük a fájdalom okát, elfogadjuk azt, igyekszünk visszatérni a hétköznapi aktivitásokhoz, mely segíti a gyógyulást. 
2. A katasztrofizáló válasz során a fájdalmat fenyegetésként, fokozott veszélyként éljük meg, kiszolgáltatottság, félelem, bizonytalanság, tehetetlenség  jelenik meg, mely fokozza a kortizol kiválasztódást (szekréciót). A kortizol hormon rövid távon gyulladáscsökkentő hatású – ahogy fentebb olvashattuk – ám hosszú távon a megnövekedett mennyisége ellentétes hatást ér el. A kortizol a glükokortikoid receptorokhoz való kötődése révén képes gyulladáscsökkentő hatást okozni. Emelkedett mennyisége esetén ez a kötődés nem képes létrejönni, ráadásul más receptorokhoz való kötődés eredményeképpen gyulladást fokozó hatása lehet. A tartós gyulladás érzékennyé teszi a fájdalomérzékelő receptorokat (nociceptorok), így a fájdalomérzés növekszik és az újra aktiválódó stresszválasz hatására az érzelmi érzékenység is fokozódik. 

Az elhúzódó kortizol diszfunkció állandósul a túlzott stresszreakció miatt, amely ördögi kört alakít ki a gyulladás, fájdalom, depresszióhármasával. 

Ilyenkor nagy az esélye annak, hogy a fájdalom krónikussá válik.

A stressz csökkentésének és kezelésének fontossága a fájdalomkezelésben

Három fő tényező van, amely minden körülmény között stresszt vált ki:

a bizonytalanság, az információhiány és a kontroll elvesztése.

Sokunknak ismerős lehet ez, hiszen balesetek, sérülések, akut fájdalmak során és krónikus fájdalmak során is a legtöbb esetben találkozunk ezekkel az érzésekkel, nehézségekkel. 

Gyógytornászként a fő célunk szinte mindig a fájdalom elmulasztása, a terapeuta és a páciens együttműködése révén. A kezelés sikerességéhez azonban krónikus fájdalmak során elengedhetetlen a krónikus stressz (akár a fájdalomhoz, akár más életkörülményhez kapcsolódik) és a megküzdési mechanizmusok figyelembe vétele. A fentiek alapján láthatjuk ugyanis, hogy ilyen esetben csupán a mozgató szervrendszer kezelése nem vezethet eredményre.

{BANNER}

Mit tehetünk magunk érdekében?

• Merjünk konfrontálódni a sérülés után, mindenkinek a mások a határai: Van, hogy például egy bokaficam során csak kis félrelépés történik, másnap már nem is fáj, tudunk futni is akár, vagy hogy hetekig érzékeny marad és csak sétálni tudunk, van hogy lábra sem bírunk állni. Minden sérülés és fájdalom egyéni, keressük meg, mit tudunk elvégezni a hétköznapi teendőink közül és azokat bátran tegyük meg!
• Ha nem csökken a fájdalom, kérjünk mielőbb segítséget: A fájdalommal való megküzdés a bizonytalan eredetű, régóta tartó fájdalmak során sokkal nehezebb. 
• Hagyjuk Sherlockra a nyomozást: A fájdalom okának kiderítését bízzuk a terapeutára, így elkerülhetőek a szükségtelen diagnózisállítások és az ezekhez kapcsolódó katasztrofizáló gondolatok.
• Legyen saját stresszkezelő technikánk: A hétköznapok feszültségeinek levezetésére kiválóan alkalmas a sport (a jógától kezdve a futáson át a boxig), a meditáció, autogén tréning, légzőgyakorlatok. Mindenkinek másféle megküzdési mód segít, figyeljük meg magunkat, számunkra mi ad megnyugvást, kiszakadást a hétköznapokból. 
• Értsük meg a testünk működését: A fájdalommal kapcsolatos katasztrofizáló gondolatokat, bizonytalanságot a megértés csökkenti. A stressz és a fájdalom kapcsolatának megértése csökkenti a félelmet, a fenyegetettség érzetet.
• Ügyeljünk a megfelelő mennyiségű és minőségű alvásra: Elalvás előtt néhány légzőgyakorlat vagy meditáció segít a test ellazulásában, a gondolatok rendezésében .
• Forduljunk bátran pszichológushoz: Kérhetjük pszichológus segítségét is a stresszkezelés terén. Többek között a mindfulness módszerek és a kognitív viselkedésterápia eszközei alkalmasak a fájdalommal kapcsolatos negatív hiedelmek, élmények, gondolatok átírására.

Milyen megoldási módjaink vannak?

• Gyógytorna/edzés: A sport, a mozgás bizonyítottan hangulatjavító hatású! Krónikus fájdalmak során is kiemelten fontos szorongásoldó, önbizalom növelő hatása miatt. A fájdalommentes mozgás megtapasztalása csökkenti a fájdalomtól való félelmet. 
• Manuálterápia:  A fájdalmat kiváltó ok kezelése mellett a manuális kezelések a tapintások, simítások, mobilizációk révén fájdalomcsökkentő hatásúak. Több tecnika is, például vagy a Maitland vagy Mulligan módszerek a fájdalommentes passzív vagy aktív mozgás során “programozzák át” az idegrendszerünk, csökkentve ezzel a fájdalmat. 
• Masszázs:  A masszázs szintén az érintések, izomlazító, kötőszövetet lazító technikák révén segít a testi feszültségek és a szorongás oldásában.

Az agyammal van a baj?

Amikor hosszan tartó fájdalomtól szenvedünk, gyakran az egyén hibáztatásának, a fájdalom elbagatellizálásának érződnek a magyarázatok, ám szeretném kiemelni, hogy semmi ilyesmiről nem esik szó! A fentiek alapján láthatjuk, a stressz és fájdalmak kapcsán többről van szó, mint a gondolataink hatása, életmódunk stressz szintje. Egy összetett folyamat amelyben az idegrendszer, hormonrendszer és még sok más terület működése befolyásolja az állapotunkat. 

Dr. Máté Gábortól idéznék pár sort: 

,,Bár mindenki retteg attól, hogy hibásnak találják valamiben, mindannyian arra vágyunk, hogy nagyobb felelősségtudatunk legyen – vagyis nagyobb felelősséggel és tudatossággal tudjunk szembesülni az élethelyzeteinkkel ahelyett, hogy csupán automatikusan reagálnánk a különböző eseményekre. Nem csak azért kell többet megtudnunk a lélek és test kapcsolatáról, hogy jobban megérthessük a betegségeket, hanem azért is, hogy megértsük, mi az egészség. “

 ( A test lázadása c. könyvből) [4]

Források

1. https://www.apa.org/topics/stress/body
2. https://www.physoc.org/magazine-articles/the-impact-of-stress-on-pain/
3. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/22791352/ 
4. Dr. Máté Gábor: A test lázadása (Open Books, 2021)