Krónikus fájdalom, avagy hogyan lehet kilépni az ördögi körből?

Ha szöveti sérülés történik (eltörik a lábunk, kificamodik a vállunk … stb.) teljesen természetes, hogy a szervezet fájdalommal reagál, és a gyógyulás során a fájdalom is csökkeni kezd, azonban ha a szöveti gyógyulás (kb. 8 hét) után továbbra is fennáll a fájdalom (definíció szerint a sérüléstől számított 12 hét után is), azaz a szervezet továbbra is fájdalom jeleket küld az agyba, már krónikus fájdalomról beszélünk.

Egy krónikus, régóta fennálló fájdalom hátterében már nem a speciális szöveti sérülés (bokatörés, porckorongsérv), hanem különböző komplex biológiai folyamatok állnak. Ebben az esetben már kevésbé fontos az egykori kiváltó ok, sokkal inkább a fájdalomra kialakult nem specifikus túlérzékenység a hangsúlyos. Előfordul az is, hogy a krónikus fájdalomnak már nincs meg a kiváltó oka, de ha mégis, akkor sem találunk ok-okozati összefüggést.

A fájdalom egy összetett probléma, ami sok tényezőből áll. Ebben a cikkben arról lesz szó, hogy milyen eszközökkel csökkenthető a krónikus fájdalom. Ilyen tényező például a jó minőségű és mennyiségű alvás, vagy a megfelelő fittség. Persze sokkal könnyebb azt mondani, hogy „aludj többet, sportolj többet, légy fittebb”, mint megtenni. Valóban ez lenne a megoldás? Biztosra senki sem tudja, hiszen ez is csak egy darabkája a fájdalom kirakósnak, mindenesetre azzal bizonyára nem veszítünk semmit, ha kipihentségre, minőségi jó alvásra és fittségre törekszünk.

Úgy is fájhat, ha nincs konkrét szöveti sérülés

A krónikus fájdalom puzzle-ben számos olyan elem van, amiről nem feltételezzük, hogy az a fájdalom oka, hiszen ha valahol fáj, általában konkrét szöveti sérüléshez kötjük. Pl.: „Tegnap azt a rossz mozdulatot végeztem-nehezet emeltem be az autó csomagtartójába-, ami már régebben is kiváltotta a panaszom, szerintem ezzel meghúztam a derekamat és most ezért fáj.” Valóban?

Valóban ehhez is lehet kötni a jelenlegi tüneted, hisz a testedben már tapasztaltál hasonló mozdulatra erős fájdalmat, esetleg egy képalkotó vizsgálat is adott a kezedbe egy diagnózist a szöveti sérülésről. Most is erről lenne szó? Nem feltétlenül, a régi tapasztalat is megnyomhatja a vészcsengőt az agyunkban. Ebben az esetben a fájdalom oka az egymásra ható további tényezők (régi tapasztalat, ismerősök tapasztalatai, egy képalkotó vizsgálat eredménye..stb.) szövődménye, azaz úgynevezett nocebo hatás.

Jó példa erre annak az építőmunkásnak története, aki véletlenül egy 15 cm-es szögbe ugrott, ami átlyukasztotta a bakancsát, hatalmas fájdalmak közepette érkezett a sürgősségire, aztán végül kiderült, hogy a szög pont az ujjai között ment át.

„Sokkal fontosabb tudni, hogy milyen személyiség, akinek a betegsége van, mint azt, hogy milyen betegsége van a személynek.”

Hippocrates

De ha nincs fennálló konkrét ok, akkor mégis miért fáj?

Ennek két fő oka lehet:

1. A fájdalomrendszer érzékeli a minket fenyegető veszélyeket. Számtalan figyelmeztető jelet küld a központi idegrendszerhez, végül az agy dönti el, hogy melyik bejövő jel jelent a szervezetre valódi veszélyt. Ha a beérkező figyelmeztető jelek (fájdalom) száma tartósan magas és hosszú ideig áll fenn, csökken az ingerküszöb, végül pedig úgynevezett szenzitizálódás (érzékenyítés) következik be, azaz ilyen esetben fordul elő az, hogy pl. az alvásdeficitre (alváshiányra) is fájdalomérzettel reagál a szervezet. Vagy ha egy nehéz doboz megemelését látjuk egy képen, és volt már valaha derékproblémánk hasonló eset után, az agyunk fájdalom központja aktivitást kezd mutatni egy funkcionális MR-vizsgálat során.
2. Mivel a fokozott fájdalomérzékenység hátterében gyakorlatilag egy szisztémás gyulladásos folyamat áll, ezért bármire, ami pici veszélyt is jelent az egészségre, a szövetek intenzívebb és tartósabb vészjelekkel reagálnak, gyulladás esetén több idegimpulzus jut el az agyba. Ezt egy 2010-es tanulmány is alátámasztja, miszerint a krónikus mozgásszervi fájdalmak egyértelműen összefüggésbe hozhatóak az életmóddal és a metabolikus tényezőkkel, de a szövetekkel és a szöveti szerkezettel nem.

A fájdalom üzemanyaga: FÉLELEM

A krónikus fájdalom körforgásának fontos összetevője a félelem.
Ahogy az alábbi ábrán is látható, a fájdalomra adott reakciónk kulcsfontosságú. Egy korábbi cikkünkben részletesebben is foglalkoztunk a félelem-elkerülés modellel.

Kilépés az ördögi körből

Hol tudunk beavatkozni a krónikus fájdalom ördögi spiráljába, avagy mik azok a hétköznapi tényezők, amivel csökkenteni tudjuk a megélt fájdalmunkat?

Minél több gondot okoznak az akaratunktól független tényezők, annál fontosabb, hogy az általunk befolyásolhatóakkal megfelelő mértékben foglalkozzunk. 

Mik ezek az általunk is befolyásolható tényezők, amellyel hathatunk a fájdalomra?

1. Alvás: Ez talán a leginkább alábecsült ok, mégis az egyik legfontosabb. Számos kutatás bizonyítja, hogy a tartós alváshiány (nem megfelelő minőségű és mennyiségű alvás) esetén erősebben éljük meg a fájdalmat.
2. Dohányzás: A dohányzásról való leszokás az egyik kulcsfontosságú lépés krónikus fájdalommal élők körében. Tudományos bizonyíték is van rá, hogy a dohányzás a krónikus fájdalom legfőbb súlyosbító tényezője. Valamint az USA-ban 2400 főn végzett tanulmány is erős összefüggést talált a dohányzás és a krónikus fájdalom között. A dohányosoknál közel háromszor nagyobb volt a krónikus gerincfájdalom és rendszeres fejfájás jelenléte, mint a nem dohányzóknál. Egyéb testtájon jelentkező krónikus fájdalom kockázata is kétszeres volt a dohányosok populációjában.
3. Mozgásszegény életmód, egészségtelen táplálkozás, elhízás, metabolikus szindróma:
   Tehát, mozogj többet! Egyszerűen kezdd azzal, hogy holnaptól többet sétálsz, ne szállj fel tömegközlekedésre egy-két megálló miatt. Ez lehet az első lépés, aztán jöhetnek szépen fokozatosan az izzasztóbb feladatok is. Nem kötelező edzőterembe járni. Az elmúlt jó egy évben megtapasztalhattuk, hogy az otthoni mozgás és edzés is lehet hatékony, ráadásul számtalan lehetőségből lehet választani, attól függően, hogy milyen mozgásformát szeretnénk az életünkbe iktatni. A lényeg, hogy mozogj! Nem mellesleg a rendszeres mozgás az alvási problémákra is jó hatással van.
4. Stressz, szorongás, depresszió, társadalmi elszigeteltség, diszkrimináció, anyagi problémák:
   Ugye milyen egyszerű is azt mondani, hogy csökkentsük a mindennapi stresszt? Igen, de mégis hogyan? Leginkább azért is nehéz a stressz-szint csökkentése, mert a legfőbb stresszt okozó és fokozó dologra nincsen közvetlen ráhatásunk, ha lenne, akkor nem lenne komoly stresszforrás. Nagyon jó taktika lehet a stressz szint csökkentésére, ha a problémát kisebb, könnyebben megoldható kihívásokra osztjuk fel. Ha pedig már tényleges szorongásos zavar áll fenn, akkor ez esetben se szégyelljünk külső segítséget kérni. A stressz csökkentése nem azt jelenti, hogy túllépünk a problémákon, hanem azt, hogy megpróbálunk hatékony és adekvát megoldást találni a felmerülő nehézségekre. Ebben a tiszta fejjel történő gondolkodásban segíthet a jóga a meditáció, vagy bármilyen sport, mint a szorongás és stressz egyik legjobb gyógyszere.
5. A szociális kapcsolatok: „Már nem tudok eljárni a barátokkal kosarazni/sportolni/kikapcsolódni, mert állandóan fáj a derekam, inkább maradok itthon egyedül.” A társadalmi elszigeteltség, vagy magány szintén az egyik legfontosabb általános egészségkárosító tényező. A krónikus fájdalom miatti elszigetelődés, a szociális kapcsolatok mennyiségi és minőségi hiánya fokozza a stressz szintet, az aggodalmat, a katasztrofizáció jelenségét. Ha az elszigetelődés olyan mértékű, amit már egyedül nem tudunk megoldani, kérjük szakember segítségét.
6. Tápanyag-, vitamin- és ásványianyaghiány: Főleg a D-vitamin és Mg hiány. Törekedjünk a változatos és egészséges ételek fogyasztására, a minőségi és nem a mennyiségi táplálkozásra.
7. Néhány gyógyszer mellékhatásként és szövődményeként is előfordulhat túlérzékenység.

Ezek a befolyásolható tényezők csak apró darabkák a krónikus fájdalom nevű kirakósban, lehet, hogy mindent megtettünk, életmódot váltottunk, mégsem szűnik a fájdalom, hiszen mint korábban is elhangzott ez egy nagyon bonyolult folyamat. Az is lehet, hogy csökken és elmúlik a panasz, de soha nem fogod megtudni, hogy azért mert elkezdtél mozogni, mert egészségesen táplálkozol, vagy mert kiiktattál számos stresszforrást és sorolhatnám.

{BANNER}

Miért nincs egyértelmű válasz?

Erre valószínűleg nem fogunk tudni tudományos magyarázatot adni, hiszen még ha össze is tudnánk hasonlítani ezer meg ezer krónikus fájdalommal élő személyt, azt nehezen monitorozható, sok összetevőtől függő (pl. társadalmi státusz, hozott minták, nemzetiség, éghajlat…stb.) és erősen szubjektív tényező, hogy mit jelent egy-egy embernek az „én márpedig mindent megtettem” kifejezés.

Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ kapjunk, olyan prospektív (előre tekintő) kutatásokat kellene végezni, amiben egészséges embereknél követik nyomon, hogy kiknél mikor jelenik meg tartós fájdalom és mi a közös bennük. Ez szinte lehetetlen, a sok változó miatt is, illetve, hogy csak közvetett bizonyítékokból kéne észszerű következtetéseket levonni.

Egy biztos: „ A tartósan fennálló fájdalom kezelésére vonatkozó legjobb bizonyítékok az általános egészségi állapot javítására utalnak, szemben a konkrét szöveti problémák megoldásával. „

Todd Hargrove

Krónikus fájdalom kezelése manuálterápiával

A rendelőbe egy krónikus panasszal érkező páciens esetén minden alkalommal felmerül a kérdés, hogy vajon mi állhat az állandó fájdalom hátterében?

Ennek kinyomozására és kezelésére a leghatékonyabb és legtöbbet használt módszerünk a Stecco-féle fascia manipulációs módszer.

Ma már az is bizonyított tény, hogy a mozgásszervi fájdalom hátterében belső szervi, zsigeri problémák is állhatnak, aminek a kezelésére szintén a Stecco-módszert alkalmazzuk.