Mindenki vágyik a fájdalommentes életre, de az előző részből megtudtuk, hogy korántsem olyan csodás dolog nem érezni a fájdalmat. Továbbá arra is fény derült, hogy ha elvágjuk a kezünket, akkor a fájdalom nem a sérülés helyén keletkezik, hanem rengeteg beérkezett információ (kés alakja, vérzés látványa), korábbi emlék, tapasztalat alapján az agyunk eldönti, hogy az aktuális sérülés veszélyes-e ránk vagy csak egy ártalmatlan karcolás történt.
Elképesztő, ahogy az agyunk rendelkezni képes a fájdalmunk felett és még rendkívülibb, ahogy működteti saját fájdalomcsillapító rendszereit. Ami több kérdést is felvet:
- Hogy aktiválódnak és működnek ezek a természetes fájdalomcsillapítók?
- Hogyan csökkenti a fájdalmat egy masszázs?
- Miért fáj kevésbé a hátunk, ha felteszünk egy szoros derékkötőt?
A fájdalom ezer arca című cikksorozat második részében ebbe az izgalmas témába szeretnélek körbe vezetni.
Miről szól ez a cikk röviden?
Visszatérve a cikk címére, vajon miért dörzsöljük a fejünket ha fejbe vágnak egy kalapáccsal?
- Hogy megigazítsuk a frizuránkat.
- Mert ezzel aktiváljuk a fájdalomcsillapító rendszerünket.
- Hogy megbizonyosodjunk arról, hogy nem vérzik-e a fejünk.
Bár az összes válasz helyes lehet, az elsődleges oka mégis a fájdalom-csillapítás.
Ha fejbe vágnak egy kalapáccsal, először egy gyors, éles fájdalmat tapasztalunk, amit egy tompa sajgó érzés követ. Ezután egy reflexes mozdulattal elkapjuk a fejünket és a kezünkkel elkezdjük nyomni vagy dörzsölni a sérült területet. Ezt nem azért tesszük, hogy megigazítsuk a frizuránkat, hanem mert ezzel aktiváljuk a testünk egyik fájdalomcsillapító rendszerét.
Ahhoz, hogy megértsük a két fájdalmat ( a gyors, éles és a lassú, tompa), valamint a fájdalomcsillapító rendszereket, ugorjunk vissza a sérülés pillanatához.
Ahogy a kalapács eléri a fejtetőt, számos mechanoreceptor (deformálódik a bőr, elmozdul a haj, stb) és nociceptor (sérülés történik) együttesen aktiválódik és az itt rögzített információk különböző gyorsasággal elindulnak a gerincvelőbe, majd az agyba. A sérülésről két típusú idegsejt aktivitása tudatja az agyunkkal, hogy veszély van:
- Az egyik idegsejt, A-delta, nagyon gyorsan (40 m/s) szállítja az információt, ha testünket mechanikai (esetünkben a kalapács) vagy termikus (fagyás, égetés) veszély éri.
- A másik idegsejt, C-rost, ami sokkal lassabban (1-2 m/s) képes ingerületet vezetni, így az agyunk később vesz tudomást ezek aktivitásáról. Ez utóbbi idegsejt szintén mechanikai, hő és kémiai (erős paprikás kézzel megdörzsöljük a szemünket.) ingereket szállít.
E két idegsejt időben elcsúsztatott aktivitása teszi lehetővé a dupla fájdalom érzékelést (double pain sensation) vagyis a sérülés után közvetlenül érzünk egy erős, éles fájdalmat, majd ezt követi egy tompa sajgó érzés.
De miért kell két fájdalmat érezni, ha egy is bőven elég lenne?
A két idegsejt, így a két fájdalom az agy más-más területére érkezik és most leegyszerűsítve két agyi funkciót fogok elkülöníteni:
- Az A-delta (gyors) rostok az agyi szomatoszenzoros kéregbe jutnak.
- A C (lassú) rostok többek közt az insulaba és a limbikus rendszer különböző részeibe (amigdala, hipokampusz) érkeznek.
A gyors fájdalom megvéd minket…
Az agykéregben van egy térkép a testünkről (szomatoszenzoros térkép) és attól függően, hogy hol sérülünk, annak egy jól behatárolható része fog felvillanni vagyis az agykéreg ezen része teszi lehetővé, hogy meg tudjuk határozni a sérülés helyét. A gyors fájdalom más reflexes védekező reakciókat is aktivál, például elkapjuk a sérült testrészt vagy hirtelen odafordítjuk a fejünket. Nem véletlenül gyorsabb ez a rendszer, hisz a túlélésünk múlhat a megfelelő sebességű önvédelmi reflexeken. Képzeljük el, hogy ha ezek a rostok is lassan vezetnék az ingerületet, mint a C-rostoké, akkor ha tűzbe tennénk a kezünket a fájdalom csak nagyon késve érkezne, nem kapnánk el a kezünket és égési sérülést szenvednénk.
A lassú fájdalom miatt sírunk és tanulunk a hibáinkból
A lassú C- rostok az agykéreg egy másik részébe az érzelmekkel (öröm, bánat, félelem) empátiával, motivációval, a figyelemmel foglalkozó központjába, az inzulába valamint a limbikus rendszerbe érkeznek. Ezek az agyterületek biztosítják a fájdalom érzelmi megélését. Veszély vagy baleset esetén az amygdala és a hippokampusz együttes munkájának segítségével tanulunk, emlékezünk és a jövőben megvédjük magunkat hasonló helyzetekben. ( Ha egyszer megharapott a kutya, akkor a jövőben egy kutyaugatásra már aktiválódnak ezek az agyterületek és az érintett önvédelmi lehetőségeket keres.. )
Tudtad?
A C rostok nemcsak “fájdalmat”, hanem zsigeri szervek állapotáról (hasfájás, puffadás, teltség stb.) is tudatják az agyat. Ezért lehet szoros összefüggés a krónikus belső szervi betegségek (IBS, krónikus fájdalom, fibromialgia) és a depresszió, hangulati ingadozás között.
Összefoglalva, ha valaki megsimogat, akkor az szomatoszenzoros kéreg segítségével határozzuk meg a simogatás irányát és helyét és az inzula/limbikus rendszer aktivitása biztosítja azt a kellemes érzést, amit egy érintés nyújtani tud.
Olyan személyeken végzett kutatásokban, ahol gerincvelőgyulladás következtében lebénult páciensek A-delta rostjai sérültek, azt figyelték meg, hogy ha simogatták a karjukat, akkor nem aktivált a kéreg, vagyis nem tudták meghatározni a simogatás irányát, viszont az insula folyamatosan aktív volt, így az érintés érzéki része nekik is kijárt.
Tudtad? A rendszeresen meditálók agyában az amygdala összezsugorodik és az insula pedig aktívabb lesz.
…és elindulnak a jelek az agyba…
Most ott tartunk, hogy a kalapács találkozott a fejünkkel és két idegsejten (A-delta és C ) elindultak a noxious (fájdalmas) jelek az agyba a piros útvonalon (spinothalamic tract). De közben odakapunk a kezünkkel és elkezdjük simogatni a sérült területet. Ezt azért tesszük, mert ezzel olyan fájdalommentes mechanikai jeleket küldünk a központi idegrendszernek, amelyek képesek az előző két jel intenzitását csökkenteni, így csökkentve a fájdalmat.
Ezek a jelek a tapintást érzékelő receptoroktól – egy információt nagy sebességgel (akár 90m/s) szállító idegen – az A-béta roston elindul a gerincvelőbe, majd az agyba a kék útvonalon (DCLM – dorsal column medial lemniscus pathway).
…de a jelek találkoznak a gerincvelőben
A piros úton haladnak a “fájdalmas jelek”, de ahogy elkezdjük dörzsölni a fejünket, a kék úton elindulnak fájdalommentes jelek is. Ezek az útvonalak más-más helyen haladnak az agy fele, de még a gerincvelőben a kék útvonal egy mellékággal (kollaterálissal/interneuronnal), odacsatlakozik a piros úthoz és gátló anyagot fecskendeznek be (GABA neurotranszmitter). Így a piros útvonalon haladó “fájdalmas” jelek megtizedelődnek.
Ez a mechanizmus alapja a kapukontroll elméletnek (Gate controll theory), hisz a kék úton haladó fájdalommentes jelek, a gátló mellékággal bezárják a kaput, így gátolva az agyba elindult “fájdalmas” jeleket.
…a fájdalom tovább csökken, az agyban…
Azt tudjuk, hogy a már elindult “fájdalmas” jelek a piros útvonalon (spinothalamic tract) az agy különböző területeire jutnak, de már gerincvelői szinten megtizedelődnek.
Egy másik rendszer tovább csökkenti ezeket a jeleket a leszálló fájdalomcsillapító rendszeren (descending analgesic system) keresztül.
Ahogy lentről felfele indult a piros és a kék útvonal, úgy fentről lefele is párhuzamosan indulnak el fájdalomcsillapító jelek speciális agyi területekből és magokból (locus corelius, raphe magok, formatio retikularis), az ábrán látható zöld útvonalon és nagy sebességgel haladnak a gerinccsatornán arra a szintre ahol a sérülés történt.
Ezen útvonalak serkentő neuronokat tartalmaznak. De mit serkentenek, hogy fájdalomcsillapítás jöjjön létre?
Ahogy elérik az érintett gerincszelvényt egy gátló mellékággal (interneuronnal) gerincvelői szinten a piros útvonalra (felfelé haladó) csatlakoznak és elkezdenek morfiumszerű (endorfin, enkefalin, dimorfin) anyagokat befecskendezni. Mi történik, ha természetes fájdalomgátló anyagok termelését serkentjük? Pontosan az, mintha morfiumot kapnánk. Ezek a természetes ópiátok tovább tizedelik a piros úton az agyba siető fájdalmas jeleket és csökkentik a fájdalmat.
A fenti két mechanizmusból is jól látszik, hogy testünk mennyire azon fáradozik, hogy csökkentse a fájdalmat.
Tudtad? Mivel az ízületi rögzítők szorítást, nyomást hoznak létre a rugalmas anyagnak köszönhetően, amivel aktiválják a béta rostokat, így a sérülés következtében az agyba siető fájdalmas jelek nem érik el az agyat. A kapu bezárul és fájdalomcsillapítás jön létre.
A masszázs és sok manuálterápiás módszer is a kapukontroll elméleten alapul. Nem fájdalmas jelekkel, bezárják a fájdalom kapuját.
{BANNER}
De mi történik, ha meghibásodnak ezek a rendszerek?
A tudományos vizsgálatoknak köszönhetően, már tudjuk, hogy a leszálló fájdalomcsillapító rendszer, kóros körülmények között fájdalom növelést is tud eredményezni. Ez a jelenség figyelhető meg krónikus fájdalom esetén, fibromialgiánál, reumatikus betegségeknél, ahol sokszor egy simogatás is fájdalmas tud lenni (hiperalgézia).
A következő rész tartalmából…
A “fájdalom ezer arca” cikksorozat első részében a fájdalom keletkezését mutattam be. Már tudjuk milyen komplex folyamatokon keresztül születik meg az agyunkban a fájdalom. Jelen cikkben a testünk saját fájdalomcsillapító rendszerit ismerhettük meg. Ha fejbe vágnak egy kalapáccsal fájni fog, mert speciális receptorok (nociceptorok) veszélyre figyelmeztetnek. De mily módon üzennek a belső szerveink, ha őket éri fenyegetés? Tartós bélproblémák, hogyan képesek achillesz gyulladást okozni? Miként tudnak nőgyógyászati problémák emésztési zavarokhoz vezetni? A következő részben a viszcerális (zsigeri, belső szervi) fájdalom lesz a középpontban, ahol érdekes kutatásokkal és meghökkentő kísérletekkel bepillanthatunk a belső szerveink világába.
Források
- https://thebrain.mcgill.ca/flash/d/d_03/d_03_cl/d_03_cl_dou/d_03_cl_dou.html
- https://nobaproject.com/modules/touch-and-pain
- https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3944476/