Az ínhüvelygyulladás (tenosynovitis) egy gyakori, de gyakran félreértett egészségügyi állapot, amely emberek millióit érinti világszerte. Ez a fájdalmas és hátráltató állapot a test különböző részein jelentkezhet. Leggyakrabban a csukló, ujjak inai, valamint az Achilles-ín válik érintetté.
Az ínhüvelygyulladás sok esetben hosszan tartó, monoton terhelés hatására kialakuló mozgásszervi betegség. Számos tanulmány rámutatott arra, hogy az inak túlzott igénybevétele és az ismétlődő mechanikai stressz, amely gyakran a foglalkozási vagy sporttevékenységhez kapcsolódik, jelentős mértékben hozzájárul az ínhüvelygyulladás kialakulásához. Ezek a tevékenységek mikrotraumához vezetnek az ínban. Csökken az ínhüvely “olajozó” képessége, gyulladást és degeneratív elváltozásokat eredményezve. Az índegeneráció, az életkorral összefüggő változások az inak szerkezetében és összetételében is változásokat hoznak, mely csökkent kollagénszintézist és megnövekedett merevséget eredményezhet.
Cikkünk célja, hogy a hagyományosnak tekinthető irányelvek mellett egy másik nézőpont szerint tekintsünk az ínhüvelygyulladások kérdéskörére, amely a tünetek mögött meghúzódó lehetséges okokra koncentrál. Átfogó írásunkban tudományos kutatásokra és terápiás tapasztalatokra támaszkodva szeretnénk körbejárni a témát, hogy bemutassuk, milyen szemléletmóddal, megközelítéssel érdemes hozzáállni az ínhüvelygyulladás témaköréhez. Így meghaladva az elavult kezelési módszereket valós, hosszútávú megoldást tudjunk nyújtani a problémára.
1. Ínhüvelygyulladás anatómiája
Hogyan is kell elképzelni az ínhüvelyt? Vegyük például az ujjainkat. Minden ujjunkat a hozzátartozó mozgató izmokkal az inak kötik össze. Ezek a képletek sokszorosan igénybevett részei a mozgató szervrendszernek. Az inak az ínhüvelyek által képzett alagútszerű védőburokban futnak. A súrlódás csökkentésére a burok által termelt nyákos anyag veszi körbe őket.
2. Az ínhüvelygyulladás tünetei
Az ínhüvelygyulladás fő tünetei közé tartozik:
- a helyi fájdalom és érzékenység az érintett ín területén, mely fájdalmat általában fokozza az érintett ízület mozgatása vagy megnyomása,
- gyakori a duzzanat és az ízületi mobilitás csökkenése,
- a crepitációval (ropogó hanggal) kísért ízületi mozgások,
- a merevség érzése,
- a gyulladt inak miatt a kéz koordinációja és a szorítóerő is romlik, így a kisebb tárgyak megfogása, nehéz tárgyak emelése is gondot okozhat,
- súlyosabb esetben az ízület duzzadtá válik, és láz is kísérheti.
Egyik leggyakoribb típusa a De Quervain-szindróma, vagyis a hüvelykujj inhüvelygyulladása, melynek mozgását szabályozó inak gyulladása és irritációja jellemzi. (Finkelstein teszt) Az olyan tevékenységek, mint az okostelefonok használata, a konzolos játékok, a kisgyermek rendszeres megemelése, vagy például különböző hangszereken való játék (pl. gitáron, vonós hangszeren és zongorán játszó zenészek érintettek), gyakran hozzájárulnak ennek az állapotnak a kialakulásához.
3. Az ínhüvelygyulladás, mint tünet
Először beszéljünk arról az esetről, amikor az ínhüvelygyulladás nem az alapbetegség, hanem egy tünet, mely számos tényező eredménye lehet. Ideértve:
- a túlzott használatot,
- a biomechanikai egyensúly hiányát,
- a hosszan tartó stressz miatt kialakuló pszichés megterheltséget,
- a genetikai hajlamot,
- a különböző hormonális változásokat,
- a belsőszervi panaszokat,
- valamint a korábbi sérüléseket és műtéteket.
3.1. Hormonális okok
A túlzott igénybevétel és a traumás ín- és szalagsérülések kockázata nők és férfiak esetében eltérő, és ez részben valószínűleg a női-férfi hormonális különbségekkel is magyarázható. Epidemiológiai vizsgálatok eredményei is rámutattak a hormonális eltérésekből adódó előfordulási arányokra. A De Quervain- szindróma leggyakrabban nőknél, azon belül is magas számban fordul elő a várandósság későbbi szakaszában, valamint a gyermekágyi időszakban. Előfordulási gyakorisága háromszorosa a férfiaknál mutatkozó számoknak, valószínűsíthetőleg a különbség az ösztrogén hormonszint változásával áll kapcsolatban.
3.2. Idegi érintettség
Sokszor az anamnézis felvétele során kiderül, hogy egy jelenlévő csuklótáji fájdalom mellett gyakran panaszos a nyak. Többször ébred úgy az érintett személy, hogy merev a nyaki régió, a nap első felében nehezen mozgatja, vezetés közben nehéz hátranézni stb. Egy szisztematikus szakirodalmi áttekintés eredményei azt mutatják, hogy a nyaki gerinc mobilizációja a gerinctől távoli helyeken csökkenti a mozgásszervi fájdalmakat. Ez igazolja azt a feltevést, hogy egy idegi bántalom az adott ideg lefutása mentén bárhol ki tud alakítani fájdalmat, akár távolabbi szegmensben is, mint ahol az idegi bántalom ténylegesen van. Így fordulhat elő, hogy egy csuklótáji ínhüvelygyulladás kialakulhat a nyaki gerincből kilépő, a felső végtagot ellátó idegfonat irritációja révén.
3.3. A korábbi sérülések, traumák és műtétek szerepe az ínhüvelygyulladásban
Minden szöveti sérülés, csonttörés, műtéti beavatkozás lenyomatot hagy az emberi szöveten. Ideális esetben tökéletesen meg tudnak gyógyulni, azonban előfordul, hogy egy-egy évekkel ezelőtti sérülés a mai napig érzékeny, fájdalmat okoz. Ilyen esetben nem történt megfelelő szöveti gyógyulás, így kompenzatórikus folyamatok révén sok esetben szerepük van az új fájdalom kialakulásában. A hüvelykujj inhüvelygyulladás példájánál maradva, az ismétlődő hüvelykujj és csukló mozdulatokból eredő kumulatív mikrotraumák hatása felerősödik, ha korábbi sérülésekből adódóan a szövet nem rendelkezik a megfelelő ellenálló képességgel, rugalmassággal a terhelés viseléséhez.
3.4. A belső szervi érintettség szerepe az ínhüvelygyulladásban
Arról, hogy a belső szerveink hogyan okozhatnak mozgásszervi panaszokat, már több cikkünkben is írtunk. Ha egy belső szervi “boldogtalanság” gyulladás formájában tartósan fennáll, akkor egy idő után már nemcsak az adott szerv receptorai lesznek érzékenyek, hanem az információt szállító idegekben és a gerincvelőben is megjelennek gyulladásos mediátorok. Ezt nevezzük centrális szenzitizációnak.
Számos krónikus mozgásszervi állapot patofiziológiájában szerepet játszik a centrális szenzitizáció. A központi szenzitizáció hozzájárul a generalizált fájdalom kialakulásához és fennmaradásához, mivel fokozza a reakciókészséget, és testszerte magasabb fájdalomérzetet alakít ki.
Ilyen esetben már a központi idegrendszer, a gerincvelő is érintetté válik. Ide érkeznek az idegek a belső szervektől, az izmoktól, az ízületektől és a bőrtől is. Ennek következtében a központi idegrendszer érintettségét, jelzéseit minden oda futó ideg átveheti, így túlérzékennyé válnak az izmoktól, az ízületektől és a bőrtől érkező idegek is. Ennek eredményeként úgy viselkednek, mintha ők sérültek volna. Ebben az állapotban az agyunk már nem tudja eldönteni, hogy hol van a baj és megjelenik a kisugárzó vagy másodlagos viszcerális fájdalom.
Vannak olyan szisztémás folyamatok (pl. autoimmun eredetű gyulladásos megbetegedések, metabolikus szindróma, az inzulinrezisztencia), melyek hozzájárulnak a gyulladásos folyamatok fenntartásához. Hatással vannak az ízületi folyadék összetételére, befolyásolva azt a környezetet, amelyben az inak mozognak. Továbbá mikrovaszkuláris változásokhoz vezethetnek, amelyek csökkentik az inak vérellátását, megváltoztatva így azok ellenálló képességét a gyulladások és sérülésekkel szemben.
Az ínhüvelygyulladás hatékony kezeléséhez is elengedhetetlen, mint minden más mozgásszervi panasznál, hogy alapos kikérdezés és állapotfelmérés által felderítsük a páciens esetleges egyéb panaszait, tüneteit, melyek értelmezése segít eldönteni a kialakult panasz valós okát, segít felderíteni az ok- okozati összefüggéseket. A differenciáldiagnózis folyamata segít megérteni, hogy mely fennálló tényezők okozhatnak esetlegesen hasonló tüneteket, mi lehet a kialakult fájdalom valós oka.
{BANNER}
4. Az ínhüvelygyulladás kezelési lehetőségei
4.1. Ínhüvelygyulladás kezelése házilag és további hagyományos gyógymódok
Mi magunk is sok mindent megtehetünk annak érdekében, hogy a tünetek javuljanak, elmúljanak. A fájdalmas végtag nyugalomba helyezése, rugalmas pólyával vagy merev ortézissel való rögzítése segíthet az ízület tehermentesítésében. Sok esetben a nyugalomba helyezés mellett a különböző gyógynövénytartalmú krémek vagy vény nélkül kapható gyógyszeres fájdalom és gyulladáscsökkentők hatékonyan enyhítik a kellemetlen panaszokat.
Hatékony beavatkozást jelent a környező izmok és lágyszövetek lazító masszírozása, kiegészítve fokozatos, állapotnak megfelelő gyógytorna gyakorlatokkal, így segítve az érintett ízület mozgástartományának és funkciójának fokozatos visszaállítását. Kynesiotape felhelyezésével szintén az ízület tehermentesítését, valamint az addig elért funkciónövekedést lehet megsegíteni. Sok esetben ennek helyes felhelyezése megtanulható, otthon önállóan megismételhető.
Ínhüvelygyulladás gyógyulási ideje
Az ínhüvelygyulladás gyógyulási ideje egyénfüggő, alapesetben 1-2 hét alatt jelentős javulást lehet elérni az eddig felsorolt gyógymódokkal. Fontos átgondolni a tevékenységeket, melyeket nap, mint nap végzünk. Van-e olyan szükséges ergonómiai változtatás, melyet érdemes elvégezni, hogy csökkentsük az ismételt kialakulás esélyét? Pl.: ha számítógépes munkát végzünk, érdemes lehet a megfelelő ergonómiával és ütéscsillapítással ellátott billentyűzet és egér beszerzése.
Nem múló, krónikussá váló ínhüvelygyulladás esetében a mai napig sok esetben alkalmaznak szteroid injekciót, valamint műtéti felszabadítást. Sajnos ezek a beavatkozások gyakran nem adnak valós, hosszútávú megoldást. Valószínűsíthető, hogy az elhúzódó, vissza-visszatérő panasz esetén komplexen kell tekinteni a szervezetre.
Az ínhüvelygyulladást a többi, jelenlegi és korábbi panaszokkal együttvéve kell megvizsgálni és a megfelelő kezelési tervet felállítani.
4.2. A manuálterápia szerepe az ínhüvelygyulladás kezelésében
Valójában a manuálterápia olyan kézzel végzett kezelést jelent – manipuláció, mobilizáció, masszázs kombinációja –, amely enyhíti a testünk mozgató- és támasztórendszerének fájdalmait, csökkenti a gyulladást, elősegíti a szövetek regenerálódását, továbbá az ízületek stabilizálására is alkalmas.
A manuálterápia, mint kezelési módszer, kulcsfontosságú lehet az ínhüvelygyulladás (tenosynovitis) kezelésében. Ezek a kezelések hozzájárulhatnak:
- az érintett területek vérkeringésének javításához,
- a szöveti feszültség csökkentéséhez,
- és a szövetek rugalmasságának növeléséhez.
A manuálterápia alkalmazása során mindig egyénre szabott terápiás terv alapján kell kezelni az érintett személyt. Az ínhüvelygyulladás kezelésében alkalmazott manuálterápia a fájdalom enyhítésével és a gyógyulást támogatva segíthet az érintett egyénnek visszanyerni az ízületi funkcióját és javítani az életminőségét.
Alapos kikérdezés után kialakulnak a hipotézisek, hogy mi lehet a probléma háttere, mi lehet a valós oka az ínhüvelygyulladás kialakulásának.
4.2.1. Ínhüvelygyulladása kezelése lokális manuálterápiával
Ha az a kép rajzolódik ki, hogy nincsen a helyi panaszon túl más kezelendő probléma, akkor lokális terápiákkal segítjük az ízület mielőbbi rendbejövetelét. Ilyen esetben a kezelésen túl nagy szerepet kap a páciens életkörülményeinek, szokásainak felderítése, hogy kiderüljön, milyen olyan átalakítandó terhelés van jelen a hétköznapjaiban, mely az ínhüvelygyulladáshoz vezethetett. Legtöbb esetben a munkakörnyezet kialakítását érdemes átgondolni, a szokások módosításával megfelelő terhelési körülményeket lehet létrehozni, megelőzve a fájdalom visszatérését.
4.2.2. Amikor a probléma távolabb keresendő
Sok esetben azonban azt a képet látjuk, hogy az aktuális panasz kialakulásához több múltbeli esemény is hozzájárulhatott. Így a hosszútávú sikeres kezelés érdekében a legrégebbi tényezőtől kezdve érdemes elindulni. Ez azt jelenti, hogy a fájdalmas területtől eltávolodva a korábbi műtét vagy sérülés lokációjára is koncentrálunk, bevonjuk a kezelésekbe a párhuzamosan jelenlévő panaszos testrészeket is.
Rengeteg féle manuálterápiás módszer áll rendelkezésre, melyeknek akár kombinációjával hatékonyan lehet segíteni a szöveti regenerálódás menetét. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a manuálterápiás beavatkozásokon átesett személyek fájdalomszintje, funkciója és életminősége jelentősen javult, összehasonlítva a szteroid injekció, különböző rögzítők használatának eredményeivel. Több kutatás is vizsgálta a sokrétű kezelési módok eredményeinek tartósságát. Ezen vizsgálatok is azt javasolják, hogy:
A hosszútávú panaszmentesség érdekében érdemes kombinálni mind a gyógytornát, mind a fizikoterápiás kezeléseket manuálterápiával a megfelelő szövetgyógyulás eléréséhez.
5. Eset bemutatása
Zoltán kétoldali csukló és alkar fájdalommal kereste fel rendelőnket. Panaszai 3 éve változó intenzitással álltak fent. Korábban hialuron-injekciót kapott, valamint tehermentesíteni próbálta az ízületet. Az állapotfelmérés során kiderült, hogy több régi sérülése is van. Többek között a bal alkaron; nyakát rendszeresen elaludta; költözködés során egy rossz mozdulat óta panaszos a háti gerinc alsó szakasza; intenzív refluxos panaszai vannak.
Stecco-módszerrel kezdtünk bele a kezelésbe, bevonva az egész törzs, kar és nyaki régió területét. Zoltán tünetei szépen javultak, csökkent a fájdalma, vissza tudott térni az edzéséhez, melyet az utóbbi időben nem tudott már végezni, ám panaszai még nem múltak el teljesen.
Végül tartós tünetmentességet a kötőszövet lazítása után a hasi régió viszcerális kezelésével, és a nyaki, háti gerinc Maitland-technikával végzett mobilizációjával tudtunk elérni.
Zoltán esetében is tanulságos, hogy valós, hosszútávú megoldást az adott, hogy figyelembe vettük a korábbi sérüléseket, valamint felmértük és kezeltük az összefüggést a refluxos tünetek és a csukló fájdalma között.