„Húzd ki magad!”- avagy okozhat-e a rossz testtartás gerincfájdalmat?

Biztos mindenkire rászóltak már valaha életében, hogy:
„Húzd ki magad, különben fájni fog a hátad!”.

Ha nem is a gyógytornászunktól, vagy a személyi edzőnktől, de a szüleinktől biztosan nem egyszer hallhattuk ezt a felszólítást és az interneten sem kell sokat keresgélnünk, hogy temérdek információhoz jussunk a témával kapcsolatban.

A rossz testtartásra mindent rá lehet fogni:
„Azért fáj a derekad, térded, nyakad stb., mert rossz a tartásod”.
Csak azért, mert ilyen népszerű, valóban igaznak is mondható?

A legtöbb terapeuta, mint „hivatalos szerv” behajtja a páciensén a megfelelő testtartás kialakítását, legyen szó:

• első-, vagy alsó keresztezett szindrómáról,
• végtaghossz különbségről,
• vagy a medence bármely síkban történt elbillenéséről,
• bármiről, ami eltér a „normálistól”, hisz ez rossz hatással lehet a csigolyaoszlopra.

De mi is az a normális?

Vajon a fent említett ok-okozati összefüggések valósak, vagy intuíción alapulnak? Nézzünk meg pár statisztikai szempontból különböző kutatási eredményt, hogy közelebb kerüljünk a válaszhoz, hogy vajon időpocsékolás-e a testtartás elemzése és a „helyes/normális testtartás” kialakítása.

Todd Hargrove 2014-es kísérletében, két irányból közelítette meg a kérdést:

• Keresztmetszeti kutatással: mely során egy meghatározott időpontban egy csoport minden egyes tagjánál vizsgáljuk a kockázati tényező, vagy betegség jelenlétét,- a fájdalommal élő és fájdalommal nem rendelkezők csoportjának képalkotó vizsgálati eredményeit hasonlították össze.
• Prospektív: azaz utánkövetéses vizsgálatokkal azt elemezték, hogy a jelenleg fájdalommal nem rendelkezőknél egy meghatározott időn belül kialakul-e gerincfájdalom bizonyos testtartások mellett.

Ezeket az adatokat, illetve korábbi tanulmányok adatait áttektinve, a kutatók az alábbi megállapításokra jutottak:

• Nincs összefüggés az alsó végtagi hosszkülönbség és a hátfájdalom között. (Grundy, Roberts 1984)
• Nincs összefüggés az ágyéki gerinc görbületének nagysága és a végtaghossz különbség között nagy fájdalommal, közepes fájdalommal, és fájdalommentesen élők körében. (Pope, Bevins 1985)
• Nincs összefüggés a nyaki gerinc görbületének mértéke és a nyakfájdalom között. (Grob, Frauenfelder et al. 2007)
• 600 főn végzett vizsgálat bizonyította, hogy az ágyéki görbület nagysága, a medence dőlési szöge és az alsó végtag hosszkülönbség, statisztikailag bizonyíthatóan nem függ össze a hasizmok, a térdhajlító izomcsoport és a csípőhorpasz izom hosszúságával. (Nourbakhsh, et al. 2002)
• Nem bizonyítható, hogy a „rossz testtartású” tinédzser felnőtt korában hajlamosabb a hátfájásra, mint „egészséges” társa. (Dieck et al. 1985)
• Azoknál a várandósoknál, akiknél az ágyéki görbület kifejezettebb, nem szenvednek nagyobb valószínűséggel hátfájásban. (Franklin, et al. 1988)
• Azoknál a szakmáknál sem bizonyítható a gyakoribb derékfájás, akik egész nap tartósan „rossz” pozícióban dolgoznak. (Lederman 2010)

{BANNER}

Fájdalom okozza a rossz testtartást

Természetesen a kutatások között ezen megállapítások alól is van kivétel, mégis statisztikailag a leginkább mérvadó tanulmány mely a derékfájás és a testtartás közötti kapcsolatot vizsgálta, 2008-ban több, mint 54 kutatási eredményt alapul véve készült.

Eredményként azt találták, hogy gyenge az összefüggés a derékfájdalom és testtartás között.

Viszont a fájdalom és egyéb tényezők, úgy mint:

• a testmozgás,
• a munkával való elégedettség,
• az iskolai végzettség,
• a stressz és a dohányzás,

hatással vannak a gerincfájdalom kialakulására. (Christensen, et al. 2008)

Az ok-okozati összefüggéseket vizsgálva érdemes elgondolkozni azon, hogy nem a testtartás okoz fájdalmat, hanem fordítva, a fájdalom okoz testtartási rendellenességet.

Legalább 3 lehetséges okkal magyarázható, hogy miért is nincs szoros összefüggés a testtartás és a fájdalom között:

1. Idővel a szövetek alkalmazkodnak a rájuk ható erőkhöz: Gondoljunk csak bele, mint ahogy az izmok is erősödnek súly és terhelés hatására, ugyan úgy az ínak, a szalagok és az ízületek is adaptálódnak a rájuk ható erőknek megfelelő mértékben.
2. A szöveti sérülés nem egyenlő a fájdalommal: Számos vizsgálat bizonyított olyan szöveti sérülést, mely nem járt fájdalommal. Az emberek 20-50%-a rendelkezik valamilyen képalkotó által kimutatható szöveti elváltozással (pl. porckorong kiboltosulás), mely nem okoz fájdalmat.
3. Mindenki különböző: Mi emberek egyedülállóak és páratlanok vagyunk, a testünk aszimmetriája és szabálytalansága nem kivétel, hanem ez maga a szabály. Ami egyikünknek nem optimális az a másikunknak lehet az. Ezek miatt az egyéni különbségek miatt a testtartás idealizálása és javítása problematikus lehet.

Miért alakulhatott ki ez a téves nézőpont?

Korábban egy strukturális modellként tekintettek az emberi testre. Úgy gondolták, ha az alap, vagyis a lábunk helyzete (lúdtalp, végtaghosszkülönbség) megváltozik, akkor azt további kompenzálások követik a gerincünk mentén.

Ma már tudjuk, hogy ez a modell nem életszerű.
Az emberi test sokkal „okosabb”.

A kisebb strukturális elváltozásokat tökéletesen tudja kompenzálni, így a funkcionálisabb modell (human biotensegrity model) sokkal jobban megállja a helyét.

Mit csináljunk ahelyett, hogy a testtartásunkon aggodalmaskodunk?

Az előzőekben bemutatott kutatási eredmények alapján a fájdalom elkerülése vagy csökkentése céljából felesleges időpocsékolás a helyes testtartás statikus helyzetben történő meghatározása és korrekciója, ám ez nem azt jelenti, hogy nem kell odafigyelnünk a tartásunkra testedzés közben, terhelés közben, vagy akár pihenő, nyugalmi helyzetben is.

1. Nagy erő kifejtésekor, vagy nagy terhelés esetén törekedjünk a korrekcióra. Míg statikus helyzetben ülés, vagy állás során az ízületekre ható erő nagyon kicsi, megerőltető testmozgásnál, nagyobb súly emelésénél, leugrásnál, gyors futásnál, súlyemelésnél stb. a mechanikai terhelés is nagyobb, amihez a szöveteknek nehezebb hirtelen alkalmazkodniuk. A sérülés kockázatának csökkentése és a teljesítmény növelése érdekében ilyen típusú mozgásformákra és terhelésekre készítsük fel előre a testünket.
2. Dolgozzunk a mozgásunkon! Sokkal fontosabb, ahogyan mozgunk, milyen a tartásunk funkció közben, mint az, hogy milyen pozícióban ülünk vagy állunk napközben.
3. Variáljuk a testhelyzeteket! Napközben sokunknak több órán át kell egy bizonyos pozícióban tevékenykedni, és ha ez fájdalmat provokál, akkor célravezetőbb kisebb, finomabb változtatásokat végezni az adott pozíción, levéve ezzel az állandó terhet bizonyos struktúrákról, mint folyamatosan egy korrigált „jó testtartásba” kényszeríteni magunkat, ami tulajdonképpen ugyan azt az állandó statikus terhelést jelenti. Tartsunk gyakrabban szünetet, amit mozgással töltünk el!

Felejtsük el a „helyes testtartást”, változtassunk a szemléleten és gondolkodjuk a „helyes mozgás” fogalmában!

Forrás

1. https://www.bettermovement.org/blog/2014/does-bad-posture-cause-back-pain?fbclid=IwAR0sjL2H3aDJEiAvbybWvgJLwnajf11VGTKS4tgnsFnJvezRbrtoySFropM Todd Hargrove 2014
2. Grundy, Roberts (1984) Does unequal leg length cause back pain? A case-control study. Lancet. 1984 Aug 4;2(8397):256-8.
3. Pope, Bevins (1985) The relationship between anthropometric, postural, muscular, and mobility characteristics of males ages 18-55. Spine (Phila Pa 1976). 1985 Sep;10(7):644-8.
4. Grob, Frauenfelder et al. (2007), The association between cervical spine curvature and neck pain. Eur Spine J. 2007 May; 16(5): 669–678.
5. Nourbakhsh, et al. (2002) Relationship between mechanical factors and incidence of low back pain. J Orthop Sports Phys Ther. 2002 Sep;32(9):447-60.
6. Dieck, et al. (1985) An epidemiologic study of the relationship between postural asymmetry in the teen years and subsequent back and neck pain. Spine (Phila Pa 1976). 1985 Dec;10(10):872-7.
7. Franklin, et al. (1988) An analysis of posture and back pain in the first and third trimesters of pregnancy. J Orthop Sports Phys Ther. 1998 Sep;28(3):133-8.
8. Lederman (2010) The fall of the postural–structural–biomechanical model in manual and physical therapies: Exemplified by lower back pain. CPDO Online Journal (2010), March, p1-14.
9. Christensen, et al. (2008) Spinal curves and health: a systematic critical review of the epidemiological literature dealing with associations between sagittal spinal curves and health. J Manipulative Physiol Ther. 2008 Nov-Dec;31(9):690-714.