A munkám egyik legizgalmasabb része, amikor a páciensek elmesélik sérülésük történetét. Néha igazán érdekes, esetenként meghökkentő történetekkel találkozunk. Volt egy páciensem például, akit gyerekkorában bevittek a kórházba egy rutin vizsgálatra, amikor is az asszisztensek összetévesztették a kartonját, betolták a műtőbe és percek alatt megszabadult a vakbelétől. Nem volt rá szükség, de legalább akinek szüksége lett volna a műtétre, kapott egy órát, hogy felkészülhessen a saját vakbélműtétére.
Orsi története eddigi munkám egyik legérdekesebb esete, ugyanis mindkettőnket meglepett amikor rájöttünk, hogy a problémájának mi áll a hátterében. Ezért is éreztem a késztetést, hogy szánjak rá egy posztot, illetve az ő történetén keresztül szeretnék némi bepillantást nyújtani a klinikai gondolkodásba is, hogy mi jár a fejünkben nekünk, terapeutáknak a kezelés alatt, milyen gondolatok mentén építjük fel a manuálterápiás kezeléseket.
Orsi 44 éves, rendszeresen sportol (funkcionális edzést), és aktív életet él. Nyak- és vállfájdalommal keresett meg, melyek két hónapja kezdődtek, és idővel romlott az állapota. Nyaki mozgásokra sugárzott a fájdalom a karjába, amihez erőtlenség is társult. A karfájdalmak már annyira felerősödtek, hogy az öltözködés is problémát jelentett. Ezek mellé még társult egy húsz éves, nemspecifikus krónikus derékfájdalom (olyan évek óta fennálló derékfájdalom, aminek nem tudjuk a pontos okát).
Elsőre rutin esetnek tűnt, hisz ez “csak” egy nyaki történés, idegi érintettséggel, de aztán Orsi kórtörténetét vizsgálva meglepő dologra bukkantunk, ami végül elvezetett minket a megoldáshoz.
Most röviden bemutatom a kezelések menetét Orsi történetével.
Kezelés lépésről-lépésre a Stecco módszerrel
Ismerem a legnépszerűbb kezelési módszereket, de mivel a krónikus esetekre specializáldtam, ezért a Stecco-féle fascia manipulációt használom a legtöbbet.
Az első lépés, a vizsgálat, melynek kulcsrésze az élettörténet megvitatása.
Ilyenkor felvesszük:
- a születéstől kezdve az összes jelentősebb traumát (balesetek, műtétek, pszichés traumák, belsőszervi betegségek),
- ezeket kronológiai sorrendbe helyezzük,
- és megpróbáljuk összefüggésbe hozni a jelen panaszaival.
Erre azért van szükség, mert amikor megszületünk, akkor (ideális esetben) egy tökéletes rendszert kapunk, és az évek során összeszedünk kisebb-nagyobb sérüléseket. Ezek nagy része meggyógyul, hála a szervezetünk öngyógyító folyamatának (pl. korcsolyázás közben megsérül a térdünk, bedagad, fáj, elszíneződik, de pár hét után már újból korcsolyázhatunk). Viszont vannak sérülések, amik nem tudnak tökéletesen regenerálódni (pl. bokatörés után, a gipszlevételt követően is marad egy feszesség, és még évekkel később is érzi az időjárásváltozást), amikor az öngyógyítás folyamata valamilyen ok miatt (gipsz, fertőzés, újrasérülés, stb.) megszakad. Ezek alkotják az “ezzel már megtanultam együtt élni panaszok” csoportját.
Mi történhetett Orsi múltjában, ami csak vele történt meg?
A válasz mindenkinél egyedi, és így lesz a terápia egyénre szabott.
A vizsgálat első részében semmire nem derült fény.
“Velem semmi nem történt, még a bokám sem ment ki soha“.
(Ez gyakori jelenség, hisz a legtöbb sérülést elfelejtjük, vagy nem gondoljuk, hogy ez fontos. Nem gondoljuk, hogy a fogimplantátum egy műtét, stb.)
Ezt követik a belsőszervekkel kapcsolatos kérdések (hasfájás, reflux, ételérzékenység, fejfájás, látás-hallás, alvás stb.), mert tudjuk, hogy ezek is összefüggésben lehetnek a panaszokkal.
Ennél a résznél kiderült, hogy a derékfájdalma felerősödik menstruáció során, valamint kétoldali fülzúgása van több, mint tíz éve.
Itt mesélte el a sztorit (“nem is gondoltam, hogy ez fontos lehet…“), hogy gyerekkorában kétszer is közeli kapcsolatba került a szomszéd kutyájával. Egyszer az arcát harapta meg, később pedig a fülét harapta le, amit szépen visszaillesztettek annak rendeltetés szerinti helyére.
Ennek már 41 éve, és látszólag semmi nyoma.
Amíg nincs hipotézis, addig nincs mit kezelni
A terápia sikeressége többek közt egy megfelelő hipotézistől függ, aminek két fontos része van:
1. Jelen panasz közvetlen oka: Orsi esetében ez egy nyaki történés, idegi érintettséggel, ami magyarázza a kisugárzó tüneteket (1. ábra). Vagyis a kisugárzó panaszát egy ideg sérülése okozza, amit alá is támasztottunk a vizsgálattal (neurológiai-, provokatív- és idegnyújtási tesztekkel). Ez egy gyakori jelenség, de ha nem tesszük fel a kérdést, hogy “Miért alakulhatott ez ki? Mi történhetett Orsi múltjában?”, akkor ezzel a diagnózissal betesszük őt egy gerincsérves dobozba.
2. Jelen panasz közvetett oka: Ez mindig egy múltban történt sérülés, ami évek kemény kompenzációja után okoz problémát. A mi esetünkben ez lesz a 41 éve történt fülsérülés. Ilyen hosszú idő távlatából is a fülkagylót kevésbé lehetett mozgatni a másikhoz képest, és a fül környéke is érzékeny volt tapintásra. Ha figyelembe vesszük ezt a fontos részt, akkor Orsit kivehetjük a gerincsérvesek dobozából, és kaphat egy egyedi “diagnózist”: fülsérülés következtében kialakult gerincsérv (lássuk be, hogy sok gerincsérves ember van, viszont ezekből elég kis arányban büszkélkedhetnek egy leharapott füllel). Így máris könnyebb egyénre szabni a terápiát.
A fül nagyon közel van a vállhoz…
Ha megvizsgáljuk a fej/nyak/váll fasciáját, látjuk, ahogy a kötőszövet behálózza a fejet (2. ábra) és különböző erővonalakban halad lefele (3. ábra). E hálózat működésének elengedhetetlen feltétele a szöveti csúszás, amit a fasciában lévő hialuron biztosít. Orsinál az történt, hogy a bal fül sérülése, jobb oldali tüneteket okozott. (4. ábra)
A hipotézisünk bizonyítása:
Orsi első alkalommal nem bírta a karját felemelni. A füle mögötti részen a koponyán elmozdítottam a bőrt (ami elég fájdalmas volt) és megkértem, hogy kíséreljen meg egy karemelést. Fájdalommentesen sikerült. BAL FÜL – JOBB VÁLL. Mindketten megdöbbentünk, de ezzel az egyszerű teszttel alátámasztottuk a hipotézist.
Ahogy a hipotézisnek is két része van (41 éve történt fülsérülés, ami később idegi sérülést okozott), így a kezelést is két irányban érdemes megtervezni. Külön kell kezelni a fül körüli kötőszövetet (hisz ez indította el a lavinát), és közben boldoggá kell tenni az ideget is (mivel ez okozza a jelen panaszait).
Így nézett ki Orsi 5 kezelése
1. alkalom: A hosszúra nyúlt vizsgálat miatt, csak 10 perc maradt a kezelésre, a fület mobilizáltam, és lazítottam a körülötte lévő fasciát. Majdnem tünetmentesen távozott.
2. alkalom: A panaszok részben visszatértek, de már nem okozott gondot az alvás, tudta emelni a karját, nem fájt a dereka. A tünetek visszatérése magyarázható a hosszú évek kompenzációjával, ezért kiegészítettem a kezelést a karra és a derékra, majd a további kezeléseken az egész testre. Közben megbeszéltünk pár idegnyújtást segítő gyakorlatot (tüneteinek közvetlen oka mégis egy idegi érintettség). A kezelés után Orsi visszatért az edzőterembe, ahol visszaköszöntek a tünetek (csuklófájdalom, kar és kézzsibbadás).
3. alkalom: Nem sikerült továbblépni. Mivel egy bonyolult hálózatelmélet szerint próbálunk rábukkanni a rejtett feszülésekre, előfordul, hogy nem megfelelő pontokat kezelünk. Ahogy fentebb is kiemeltem, a fascia hálózat az egész testet beborítja és erőfonalai egész az alsó végtagig kiterjednek (4. ábra).
4. alkalom: Az alkar pontok mellé a térd körüli feszüléseket is kezeltem. Ezt kiegyensúlyozásnak hívjuk a terápiában.
5. alkalom: Orsi tünetmentesen érkezett. Ilyenkor átnézzük az egész testet és annak reményében, hogy a rendelőben többet nem találkozunk, elköszönünk.
Az utolsó kezelés 2020 decemberében volt. Orsi azóta is jól van és amint a képen látható, még mindig szoros barátságot ápol ezekkel négylábúakkal.
{BANNER}
Gyakori kérdések a terápiával kapcsolatban:
1. Eddig (esetünkben 41 évig) miért nem okozott panaszt?
Túlélésre vagyunk programozva, ezért sérülés után a szervezetünk addig kompenzál, amíg csak lehetséges. Ez lehet több hónap vagy akár több év is. A testünk nagyobb igénybevételének (új sportág választás, nagyobb fizikai igénybevétel, versenyre készülés, stb.) elengedhetetlen feltétele a szervezetünk tökéletes, olajozott működése. Leggyakrabban ilyenkor jönnek felszínre a rejtett kompenzációk. A szervezetünknek nincs olyan képessége, amivel tudtunkra tudná adni, hogy “figyelj Orsi, a fülednél lévő hegesedést kezelni kellene, mert évek múlva baj lehet belőle“, helyette szőnyeg alá söpri a problémát, és amikor már nem bír tovább védeni, akkor azt üzeni: “figyelj Orsi, most már nem tudlak tovább védeni, itt van ez a vállfájdalom, kérlek, vegyél észre, és foglalkozzál velem“.
2. Mi van, ha csak a probléma közvetlen okát (pl. gerincsérv stb.) kezeljük?
Lehetséges, és nagy valószínűséggel úgy is sikeres lesz a terápia, hisz ha más manuális technikákkal boldoggá tesszük az ideget, akkor megszűnik a karfájdalom. Viszont ezzel azt várjuk testünktől, hogy tovább kompenzáljon. Ennek következtében alakulnak ki vándorló fájdalmak (“már hónapok óta nem fáj a vállam, de elkezdtem érezni a csuklóm”) vagy kénytelen visszatérni az eredeti probléma.
3. Hány kezelésre van szükség?
A jól bevált válaszom erre a kérdésére: “Ha tudunk segíteni, akkor az nagyon gyorsan kiderül, és ha nem, akkor az is.” Terapeutaként talán ez a számomra legelőnyösebb tulajdonsága ennek a módszernek.
A rendelőben főként krónikus problémákra (régóta fennálló, visszatérő panaszok) vagyunk szakosodva. Az ilyen esetekben többnyire a fascia technikák (Stecco fascia manipuláció) bizonyulnak eredményesnek. A hivatalos forgatókönyv a nem túl krónikus (egy-két éve fennálló panasz) pácienseknél 1-2 kezelés, az ennél régebbieknél 3-4. Ezek a számok az esetek 80%-ában működnek. Viszont vannak körülmények (belsőszervi érintettség, komplikált sérülések a múltban, pszichés komponens, vagy csak mi, terapeuták nem találjuk meg a kiváltó okot), amelyek befolyásolhatják a terápia ütemét.
4. Fájdalmas a kezelés?
A fascia a testünk egyik leggazdagabb beidegződéssel ellátott része. Különböző erővonalakban beborítja a testet, és egy hálózatelmélet alapján keressük ezeket a feszüléseket. Egy kezelésen “csak” 5-7 pontot kezelünk, viszont az előbb említett bőséges beidegzés miatt ez egy kellemetlen, szúró, kisugárzó fájdalommal jár.
5. “Ez mind szép és jó, de meddig tart a kezelések hatása?”
Gyakran hangzik el a kérdés. Elsődleges célunk megkeresni a páciens életében a jelen panasz kiváltó okát (születés – jelen közötti időt vizsgálva). Ha ez sikerül, akkor a kezelés eredménye véglegesnek mondható (ez 80%-ban sikerül). Viszont vannak olyan helyzetek, társbetegségek, amikor nem ilyen egyszerű a kezelési stratégia felállítása.