Fáradásos törés, a futók rémálma

Futjuk a kilométereket, egyiket a másik után, napról napra előrébb jutva céljaink felé, majd egyszer csak megjelenik egy érzés, és szinte mindent romba dönt. Folyamatosan irritáló fájdalomként kezdődik a lábfejen vagy az alsó lábszáron, majd egyre erősebb lesz a probléma, már nem lehet figyelmen kívül hagyni. Végül ott állunk tehetetlenül, mert bekövetkezett a futók rémálma: fáradásos törés és kényszerszünet.

Fáradásos törés: Amikor a csonton az ismétlődő submaximális terhelés hatására kialakult mikrosérülések összeadódnak, mechanikai fáradás, vagyis fáradásos törés jön létre. Főleg sportolóknál és egyéb fizikailag aktív embereknél gyakori. A leggyakrabban érintett területek a láb és a lábszár csontjai, de előfordulhat más helyeken is.

Fáradásos törés tünetei

1. Fájdalom: Az érintett területen a fájdalom fokozódik a fizikai aktivitás során és csökken, amikor pihenünk.
2. Duzzanat:
3. Érintésre érzékenység
4. Mozgáskorlátozottság
5. Előrehaladó tünetek: Ha a terhelést folytatják a fáradásos törés kezdeti tünetei után, a fájdalom és a duzzanat fokozódhat.

Mi okozza a fáradásos törést?

Egy egész iparág szakosodott arra, hogy olyan eszközöket gyártsanak, melyek laboratóriumi körülmények nélkül, hétköznapi viseletként tudnak adatokat gyűjteni futókról és a lábat érő hatásokról. Céljuk, hogy ennek a tudásnak a birtokában csökkenteni lehessen a futósérüléseket.

Az amerikai Vanderbilt Egyetem professzorai azonban rámutattak a fő problémára: alapvetően rossz tényezőt vizsgáltak. Úgy találták, hogy az eddig használt szenzorok, amik a futás során fellépő talajreakció erőt mérik, csak részigazsággal szolgálnak a csontot érő hatásokról, hiszen a legnagyobb erő az izmok összehúzódásából származik.

Karl Zelik professzor, aki futókkal és mérnökökkel dolgozik együtt, 2019 januárjában megjelent cikkében egyértelműen bemutatja, hogy mi is a probléma a piacon levő eszközökkel és a futósérülések vizsgálatával.
[1] Azt állítja, hogy évente több, mint 50 cikk jelenik meg a témában, de mind arra a helytelen feltevésre alapozza az eredményeit, miszerint a talajreakció erő megfelelő mutatója a csontokat érő terhelésnek.

“A talajreakció erő mérése kényelmes, de az nem a megfelelő mutató.”

A piacon levő gyorsulás- és nyomásmérők csak akkor tudnak megfelelő adatokat szolgáltatni a csont sérüléseiről, ha figyelembe veszik az izmok húzóerejét is.

Emily Matijevich Ph.D. hallgató szerint még csak azt sem mondhatjuk, hogy a nagyobb talajreakció erő nagyobb stresszhatást jelentene a csontoknak. Magas frekvenciájú, mozgáselemző kamerák és speciális erőmérő futópadok adatait egyesítették biomechanikai algoritmusokkal, hogy megbecsülhessék a sípcsonton jelentkező erőt, méghozzá a bokához közel azon a ponton, ahol a fáradásos törés a leggyakoribb.

“Úgy találtuk, hogy a talajreakció erő nem áll szoros kapcsolatban a sípcsontot érő terheléssel. Sőt, sok esetben az alacsonyabb erő jelentett nagyobb stresszt a csonton.” [2]

• a) – Futás közben mérhető erőhatások a testsúlyhoz viszonyítva. A sípcsontra ható kompressziós erő (zöld), a másik két érték összegződéséből; Izom húzóereje a kontrakció által (piros); Talajreakció erő (kék).
• b) – Hármasugrásnál mérhető erőhatások a testsúlyhoz viszonyítva. A sípcsonton mérhető összterhelés (zöld) csúcsértéke időben nem esik egybe a talajreakció erő (kék) maximumával.

A januárban közölt friss kutatás szerint futás közben a talajreakció erő (TRE) a testsúlynak 2-3-szorosa, míg a sípcsonton mérhető maximális erő akár 6-14-szerese is lehet, és ez az erőhatás nagy százalékban az izmok által létrehozott húzóerőből adódik. Továbbá a két mérőszám maximális értéke időben nem is esik egybe: előbbi maximuma a talajfogás pillanatában mérhető, utóbbié viszont egy későbbi mozgásfázisban. Valamint azt is megfigyelték, hogy a sípcsont terhelése a TRE változása nélkül is növelhető pl. azáltal, hogy telitalpon vagy a lábujjain áll az egyén. A lábujjakon állva ugyanis magasabb lesz a csont terhelése a vádli kontrakciója miatt.

Jelenleg a kutatócsoport olyan új módszereken, eszközökön és alkalmazáson dolgozik, ami képes egyesíteni az adatokat a többfunkciós hordható érzékelőkből, megbecsülve a lábszárat érő terhelést a külső és belső erőhatások által. Azt szeretnék, ha tisztább képet kapnának a csontot érő mechanizmusokról és ezáltal jobban tudnák támogatni a futók prevencióját.

{BANNER}

Fáradásos törés kezelése

Zelik professzor és munkatársai rávilágítottak, hogy a fáradásos töréseknél az izomzat sokkal nagyobb szerepet játszik, mint azt korábban gondoltuk. Ez azt jelenti, hogy a prevenciós és a rehabilitációs program alapját az izmok állapotának feltérképezése kell, hogy kitegye.

Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a korábbi (akár 10-20 éves) sérülések feltárására – legyen ez akár ficam, törés, műtét vagy császármetszés -, ugyanis ha a gyógyulásuk nem volt megfelelő, és évek múltán is valami még „fura” az adott területen, akkor a szervezet nem tudta magát maradéktalanul helyreállítani. Ilyenkor pedig a test kompenzálni kezd, ami például az izmok diszbalanszában nyilvánul meg: egyes izmok alulműködnek, míg mások túl sokat dolgoznak.

Aszimmetrikus izomlázat, görcsöket, ízületi merevséget tapasztalhatunk komolyabb fájdalom nélkül – egészen addig, míg a szervezet képes eltussolni a valós problémát. Ebben a fázisban cseréljük le futócipőnket, lúdtalpbetétet veszünk, rekortánra váltunk, nyújtunk és hengerezünk. Ezek a technikák sok esetben segíthetnek, de ha a háttérben egy régi sérülés lapul, akkor csak ideiglenesen csaptuk be a szervezetünket. Az izmok folyamatosan nagyobb erőt képeznek a csontjainkra és fáradásos töréshez vezethetnek.

Gyógytornászként az a feladatunk, hogy megkeressük azokat a korábbi sérüléseket, amik felelősek lehetnek az aktuális problémáért. Manuális technikákkal feloldjuk az érintett szöveteket, ezzel levéve a terhet a kompenzáló izmokról, valamint célzott feladatokkal megerősítjük az eddig nem megfelelően funkcionáló, gátolt izmokat.

Összegezve

Eddig azt gondoltuk, hogy a fáradásos törést megelőző mikrosérüléseket a talajreakció erő okozza, vagyis a talajfogás pillanatában a sorozatos ütközés hatására a csont „elfárad”. Azonban egyre több szakértő gondolja úgy, hogy valójában sokkal inkább az izmok összehúzódásából létrejövő belső erő felelős ezért a jelenségért, és nem a csontot érő ütések. Ebben az esetben viszont sokkal nagyobb hangsúlyt kell kapniuk az izmoknak mind a prevencióban, mind a rehabilitációban. Elő kell segítenünk a szervezet olajozott működését, az izomzat ideális, összehangolt munkáját, és ehhez sokszor elengedhetetlen a régi sérülések feltárása és maradványtüneteinek megfelelő korrigálása.

Nincs olyan fáradásos törés, amit ne előzött volna meg valamilyen jel. Figyeljük a testünket és vegyük komolyan a visszatérő fájdalmakat!

Források

[1] – Stress fractures and running wearables: The mistake that could mean injuries
[2] – Emily S. Matijevich, Karl E. Zelik – Ground reaction force metrics are not strongly correlated with tibial bone load when running across speeds and slopes: Implications for science, sport and wearable tech