Futjuk a kilométereket, egyiket a másik után, napról napra előrébb jutva céljaink felé, majd egyszer csak megjelenik egy érzés, és szinte mindent romba dönt. Folyamatosan irritáló fájdalomként kezdődik a lábfejen vagy az alsó lábszáron, majd egyre erősebb lesz a probléma, már nem lehet figyelmen kívül hagyni. Végül ott állunk tehetetlenül, mert bekövetkezett a futók rémálma: fáradásos törés és kényszerszünet.
Fáradásos törés: Amikor a csonton az ismétlődő submaximális terhelés hatására kialakult mikrosérülések összeadódnak, mechanikai fáradás, vagyis fáradásos törés jön létre. Főleg sportolóknál és egyéb fizikailag aktív embereknél gyakori. A leggyakrabban érintett területek a láb és a lábszár csontjai, de előfordulhat más helyeken is.
Fáradásos törés tünetei
- Fájdalom: Az érintett területen a fájdalom fokozódik a fizikai aktivitás során és csökken, amikor pihenünk.
- Duzzanat:
- Érintésre érzékenység
- Mozgáskorlátozottság
- Előrehaladó tünetek: Ha a terhelést folytatják a fáradásos törés kezdeti tünetei után, a fájdalom és a duzzanat fokozódhat.
Mi okozza a fáradásos törést?
Egy egész iparág szakosodott arra, hogy olyan eszközöket gyártsanak, melyek laboratóriumi körülmények nélkül, hétköznapi viseletként tudnak adatokat gyűjteni futókról és a lábat érő hatásokról. Céljuk, hogy ennek a tudásnak a birtokában csökkenteni lehessen a futósérüléseket.
Az amerikai Vanderbilt Egyetem professzorai azonban rámutattak a fő problémára: alapvetően rossz tényezőt vizsgáltak. Úgy találták, hogy az eddig használt szenzorok, amik a futás során fellépő talajreakció erőt mérik, csak részigazsággal szolgálnak a csontot érő hatásokról, hiszen a legnagyobb erő az izmok összehúzódásából származik.
Karl Zelik professzor, aki futókkal és mérnökökkel dolgozik együtt, 2019 januárjában megjelent cikkében egyértelműen bemutatja, hogy mi is a probléma a piacon levő eszközökkel és a futósérülések vizsgálatával.
[1] Azt állítja, hogy évente több, mint 50 cikk jelenik meg a témában, de mind arra a helytelen feltevésre alapozza az eredményeit, miszerint a talajreakció erő megfelelő mutatója a csontokat érő terhelésnek.
“A talajreakció erő mérése kényelmes, de az nem a megfelelő mutató.”
A piacon levő gyorsulás- és nyomásmérők csak akkor tudnak megfelelő adatokat szolgáltatni a csont sérüléseiről, ha figyelembe veszik az izmok húzóerejét is.
Emily Matijevich Ph.D. hallgató szerint még csak azt sem mondhatjuk, hogy a nagyobb talajreakció erő nagyobb stresszhatást jelentene a csontoknak. Magas frekvenciájú, mozgáselemző kamerák és speciális erőmérő futópadok adatait egyesítették biomechanikai algoritmusokkal, hogy megbecsülhessék a sípcsonton jelentkező erőt, méghozzá a bokához közel azon a ponton, ahol a fáradásos törés a leggyakoribb.
“Úgy találtuk, hogy a talajreakció erő nem áll szoros kapcsolatban a sípcsontot érő terheléssel. Sőt, sok esetben az alacsonyabb erő jelentett nagyobb stresszt a csonton.” [2]
- a) – Futás közben mérhető erőhatások a testsúlyhoz viszonyítva. A sípcsontra ható kompressziós erő (zöld), a másik két érték összegződéséből; Izom húzóereje a kontrakció által (piros); Talajreakció erő (kék).
- b) – Hármasugrásnál mérhető erőhatások a testsúlyhoz viszonyítva. A sípcsonton mérhető összterhelés (zöld) csúcsértéke időben nem esik egybe a talajreakció erő (kék) maximumával.
A januárban közölt friss kutatás szerint futás közben a talajreakció erő (TRE) a testsúlynak 2-3-szorosa, míg a sípcsonton mérhető maximális erő akár 6-14-szerese is lehet, és ez az erőhatás nagy százalékban az izmok által létrehozott húzóerőből adódik. Továbbá a két mérőszám maximális értéke időben nem is esik egybe: előbbi maximuma a talajfogás pillanatában mérhető, utóbbié viszont egy későbbi mozgásfázisban. Valamint azt is megfigyelték, hogy a sípcsont terhelése a TRE változása nélkül is növelhető pl. azáltal, hogy telitalpon vagy a lábujjain áll az egyén. A lábujjakon állva ugyanis magasabb lesz a csont terhelése a vádli kontrakciója miatt.
Jelenleg a kutatócsoport olyan új módszereken, eszközökön és alkalmazáson dolgozik, ami képes egyesíteni az adatokat a többfunkciós hordható érzékelőkből, megbecsülve a lábszárat érő terhelést a külső és belső erőhatások által. Azt szeretnék, ha tisztább képet kapnának a csontot érő mechanizmusokról és ezáltal jobban tudnák támogatni a futók prevencióját.
{BANNER}
Fáradásos törés kezelése
Zelik professzor és munkatársai rávilágítottak, hogy a fáradásos töréseknél az izomzat sokkal nagyobb szerepet játszik, mint azt korábban gondoltuk. Ez azt jelenti, hogy a prevenciós és a rehabilitációs program alapját az izmok állapotának feltérképezése kell, hogy kitegye.
Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a korábbi (akár 10-20 éves) sérülések feltárására – legyen ez akár ficam, törés, műtét vagy császármetszés -, ugyanis ha a gyógyulásuk nem volt megfelelő, és évek múltán is valami még „fura” az adott területen, akkor a szervezet nem tudta magát maradéktalanul helyreállítani. Ilyenkor pedig a test kompenzálni kezd, ami például az izmok diszbalanszában nyilvánul meg: egyes izmok alulműködnek, míg mások túl sokat dolgoznak.
Aszimmetrikus izomlázat, görcsöket, ízületi merevséget tapasztalhatunk komolyabb fájdalom nélkül – egészen addig, míg a szervezet képes eltussolni a valós problémát. Ebben a fázisban cseréljük le futócipőnket, lúdtalpbetétet veszünk, rekortánra váltunk, nyújtunk és hengerezünk. Ezek a technikák sok esetben segíthetnek, de ha a háttérben egy régi sérülés lapul, akkor csak ideiglenesen csaptuk be a szervezetünket. Az izmok folyamatosan nagyobb erőt képeznek a csontjainkra és fáradásos töréshez vezethetnek.
Gyógytornászként az a feladatunk, hogy megkeressük azokat a korábbi sérüléseket, amik felelősek lehetnek az aktuális problémáért. Manuális technikákkal feloldjuk az érintett szöveteket, ezzel levéve a terhet a kompenzáló izmokról, valamint célzott feladatokkal megerősítjük az eddig nem megfelelően funkcionáló, gátolt izmokat.
Összegezve
Eddig azt gondoltuk, hogy a fáradásos törést megelőző mikrosérüléseket a talajreakció erő okozza, vagyis a talajfogás pillanatában a sorozatos ütközés hatására a csont „elfárad”. Azonban egyre több szakértő gondolja úgy, hogy valójában sokkal inkább az izmok összehúzódásából létrejövő belső erő felelős ezért a jelenségért, és nem a csontot érő ütések. Ebben az esetben viszont sokkal nagyobb hangsúlyt kell kapniuk az izmoknak mind a prevencióban, mind a rehabilitációban. Elő kell segítenünk a szervezet olajozott működését, az izomzat ideális, összehangolt munkáját, és ehhez sokszor elengedhetetlen a régi sérülések feltárása és maradványtüneteinek megfelelő korrigálása.
Nincs olyan fáradásos törés, amit ne előzött volna meg valamilyen jel. Figyeljük a testünket és vegyük komolyan a visszatérő fájdalmakat!
Források
[1] – Stress fractures and running wearables: The mistake that could mean injuries
[2] – Emily S. Matijevich, Karl E. Zelik – Ground reaction force metrics are not strongly correlated with tibial bone load when running across speeds and slopes: Implications for science, sport and wearable tech
Köszönöm az írást!
Az “Addig is, amit mi tehetünk” szekció második és harmadik bekezdése ugyanaz. De egyébként tényleg nagyon hasznos cikk!
Kedves Márton, köszönjük a visszajelzést! Az említett hibát is javítottuk! 😉