Ezért olyan könnyű “félrekezelni” a vállfájdalmat!

A derékbántalmak után a vállfájdalom a második leggyakoribb mozgásszervi panasz. Az MRI-t gyakran használják vállproblémáknál is a strukturális elváltozások megállapítására. Azonban a képalkotó vizsgálatok eredménye gyakran nincs szoros kapcsolatban a megjelenő tünetekkel és így előfordul, hogy nem a probléma valódi okára világítanak rá. Az utóbbi időben született pár kutatás arra vonatkozóan, hogy a vállról készült MRI-felvételek mennyire vannak összhangban a panaszokkal, illetve van-e egyáltalán fájdalom azoknál, ahol az MRI kifejezett elváltozást mutat. Ha pusztán a képeket tekintjük meg, hamis eredményeket kapunk és a terápiás megoldások is téves irányba indulnak el.

Gyors anatómiai áttekintés

A váll meglehetősen komplex struktúra, a teljesség igénye nélkül tekintsük át egy kicsit. Három csont alkotja:

• a lapocka,
• a felkarcsont
• és a kulcscsont.

Két ízület vesz részt a mozgásban, ezek a glenohumerális (GH, a felkarcsont beízesülése) és az acromioclavicularis (AC, a kulcscsont és a lapocka csúcsának találkozása) ízületek. Számos izom veszi körbe, amik biztosítják a mozgást és a stabilitást is. Legjelentősebb ezek közül a rotátorköpeny izmai (a supraspinatus, az infraspinatus, a teres minor és a subscapularis izmok), a biceps hosszú feje és a deltaizom. A rögzítést segítik továbbá különböző szalagok, valamint a labrum, egy rostos porcgyűrű az ízületi árok szélén. A súrlódás ellen pedig a bursák (nyáktömlők) védenek.

Ez az összetettség már talán sugallja azt is, hogy milyen sokféle problémával állhatunk szemben fájdalom esetén. A vállfájdalom okai lehetnek például: szalagszakadás, vállízületi gyulladás, rotátorköpeny szindróma, ideggyulladás, nyáktömlőgyulladás, alagút-szindróma, stb..

Vajon melyik fáj?

Barreto és mti (2019) 123 egyént vizsgáltak, akiknek csak egyik vállával volt panaszuk. Összehasonlították mindkét oldal MRI-felvételét és érdekes módon ugyanolyan gyakorisággal mutattak ki kóros eltéréseket a problémás és a nem érintett váll esetében is. Vagyis, ha csak a felvételeket tekintenék, akkor a legtöbb páciensnél mindkét vállban ugyanolyan fájdalomnak, panasznak kellene lennie. (Ez alól kivétel a teljes szalagszakadások és a glenohumerális ízület gyulladásos esete, ugyanis ezek lényegesen gyakoribbak a panaszos oldalon, vagyis egyedül ezek kapcsolódhatnak hitelesen a tünetekhez.) Kutatásukkal arra hívták fel a figyelmet, hogy csupán a képi diagnosztikából nem szabad messzemenő következtetéseket levonni a terápiában, illetve arra is tekintettel kell lenni, hogy az MRI-készítési protokoll és beállítás is befolyásolhatja az eredményeket.

Kell, hogy fájjon?

Arnet és mti (2021) 51 főt vont be a kutatásába, olyanokat, akik gerincvelősérülés miatt kerekesszékbe kényszerültek, emiatt a válluk fokozottabb igénybevételnek van kitéve. A résztvevők között csupán két olyan személy volt, akinél nem találtak kóros elváltozást. Figyelembe véve a vizsgált alanyok korát és a sérüléstől eltelt időt, nem volt szignifikáns különbség a fájdalommal rendelkező, illetve a fájdalommal nem rendelkező csoportok között. Vagyis a váll strukturális állapota egészen hasonló volt, panasztól függetlenül, az MRI felvétel nem mutatott szoros összefüggést a fájdalommal.

Amiről nem tudunk, nem fáj?

Egy 2013-as tanulmány (Minagawa és mti) beszámolója szerint bár a rotátorköpeny sérülése az életkorral jelentősen nő, ez nincs szignifikáns összefüggésben a vállpanaszok megjelenésével. Egy kisebb település lakóit általános egészségügyi szűrés során vizsgálták, összesen 664 főt, akiknek átlagéletkora 69,5 év, és senkinek nem volt korábban vállműtéte. 147 főnél állapítottak meg teljes szalagszakadást, de közülük csak 51-en (34,7%) rendelkeztek bármilyen vállpanasszal.

Érdekesség, hogy a kor előrehaladtával nem csak a sérülés száma emelkedett, de a panaszmentes elváltozások aránya is.

Amikor hasznos a képi diagnosztika

Krónikus vállfájdalmak esetében a kezdő lépés szükségképpen a kórtörténet felvétele, hogy megtudjuk, volt-e valami specifikus kiváltó ok. Ezután jöhet a fájdalom pontos helyének a meghatározása és fizikális vizsgálatokkal a fájdalmas mozdulatok, feszülések, mozgástartomány beszűkülésének megállapítása. Amennyiben ezek nem elegendőek a terápiás stratégia kialakításához, elakadás van a kezelésben, esetleg valamiért műtéti vagy medikális beavatkozás lenne indokolt, ott szükség lehet valamilyen képi diagnosztikára. Főleg a két utóbbinál lényeges, amikor például meg kell tervezni egy protézis kialakítását, vagy meg kell választani a szteroidinjekció pontos helyét, meghatározni a célzott területet: ugyanis más lehet indokolt egy ízületi gyulladás esetében és más egy bursitisnél. Egyébként a RTG és az MRI inkább informatív jellegűek, egy-egy komolyabb probléma kizárására alkalmasak, semmint diagnosztizálásra.

Összegzés

A világon sokan szenvednek életük során kisebb-nagyobb vállfájdalmaktól, és a kor előrehaladtával egyre valószínűbbé válik az is, hogy valamilyen elváltozást lehet kimutatni az ízület területén. Az viszont, hogy egy MRI-n kapott eredmény mit mutat, jelez-e kóros elváltozást, az nincs feltétlen összhangban azzal, hogy fájdalmunk, panaszunk van-e a vállunkban. További kutatások előtt áll még, hogy egy-egy MRI leletből pontosabban meg tudják határozni a probléma valós okát, tehát hogy milyen elváltozás és konkrétan melyik területen lesz igazán mérvadó.

Hogyan kezeljük mi a vállat?

Rendelőnkben holisztikus szemlélettel dolgozunk, mely szerint minden egyes problémánál az egész testet vizsgáljuk és keressük a probléma valós kiindulópontját.

1. Fizikális tesztekkel és manuális vizsgálatokkal tekintjük át mindazokat a területeket, amelyek az anamnézis során felmerülnek, mint lehetséges gyújtópontok az adott panasz kialakulásában.
2. Ez alapján állítunk fel hipotézist („Mitől szenved a váll?”), és igyekszünk kezelni az okot és nem pusztán a tünetet.
3. A holisztikus megközelítés igaz a kezelési módra is: az adott problémához választott manuális technikák mellett alkalmazunk gyógytorna feladatokat és akár kineziológiai tapasz felhelyezését is, amennyiben az egyénre szabott terápia indokolja.

Leginkább olyan esetekben tekintjük meg az MRI eredményét, amikor elakad a terápia vagy olyan tényezőre, elváltozásra gyanakszunk, ami már csak műtéti úton orvosolható.

{BANNER}

Esettanulmány

Trixi, NB1-es kosárlabdázó tünetei (vállfájdalom kar emelésekor) másfél héttel a meccs után jelentkeztek. Majd annyira fokozódott, hogy képtelen volt felemelni a karját. A vizsgálat során kiderült, hogy már évek óta feszült a dereka és a nyaka. Az elmúlt 12 évben volt két elülső keresztszalag műtét és egy bal bokaszalag pótlás is. Mivel a válla annyira érzékeny volt, hogy lokálisan nem tudtuk kezelni, így elkezdtük felderíteni, hogy mi állhat a háttérben.

A rendelőnkben az egyik alap mondás: “a régi az jó”. Minden olyan korábbi sérülés, ami nem regenerálódott megfelelően, kompenzálásokat indíthat el a test bármely más területén.

Ez történt Trixinél is, vállfájdalmát a 12 évvel ezelőtti bokaműtéte okozta:

Források

1.      Barreto et al. (2019). Bilateral magnetic resonance imaging findings in individuals with unilateral shoulder pain. Journal of Shoulder and Elbow Surgery
https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S1058274619302344

2.      Tuite, M.J. & Small, K.M. (2017). Imaging Evaluation of Nonacute Shoulder Pain. American Journal of Roentgenology.
https://www.ajronline.org/doi/full/10.2214/AJR.17.18085

3.      Arnet, U. et al. (2021). MRI evaluation of shoulder pathologies in wheelchair users with spinal cord injury and the relation to shoulder pain. The Journal of Spinal Cord Medicine.
https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/10790268.2021.1881238

4.      H. Minagawa et al. (2013). Prevalence of symptomatic and asymptomatic rotator cuff tears in the general population: From mass-screening in one village. Journal of Orthopaedics.
https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0972978X13000093