Meddőség és hasi összenövések: mit tud és mit nem tud a manuálterápia?

Ezt a cikket évekkel ezelőtt írtam, és egy ideje kényelmetlenül éreztem magam miatta. Nem azért, mert a téma nem fontos – fontosabb, mint valaha –, hanem mert akkoriban olyan magabiztosan írtam le dolgokat, amiket ma már nem írnék le így. Az azóta eltelt években sokat tanultunk arról, hogy mit érez a kezünk és mit nem, és hogy mi történik valójában egy kezelés alatt. Ezért most elölről kezdem. (Aki a hosszabb gondolatmenetre kíváncsi: Mit érez egy manuálterapeuta és mit nem?)

Amikor először foglalkoztam a témával, megdöbbentem a számokon. A WHO 2023-as jelentése szerint világszerte nagyjából minden hatodik felnőtt élete során szembesül meddőséggel. Nem ritka probléma, hanem tömeges, és a párok jelentős része évekig jár kivizsgálásról kivizsgálásra. Ebben a cikkben a női oldalról írok, de a férfi meddőség legalább ennyire gyakori – csak arról kevesebbet beszélünk.

Amit körbejárunk: mik azok a hasi összenövések, mi közük a meddőséghez, mit mutatnak a kutatások a manuálterápiáról, és – ez a legfontosabb – hol húzódik a határ aközött, amit tudunk, és amit csak remélünk.

1. A méh nem egy elszigetelt szerv

A méh nem lebeg a medencében. Kötőszövet öleli körbe, szalagok rögzítik a medence falához, a keresztcsonthoz, a húgyhólyaghoz és a végbélhez. Ha felülről néznénk bele a medencébe, egy minden irányba kifeszített, trambulinszerű szalagrendszert látnánk, amelynek a közepén ott ül a méh, kétoldalt a petefészkekkel és a petevezetékekkel. Mellette a belek, előtte a hólyag, mögötte a végbél – mind egymáshoz simulva, vékony, csúszós hártyákkal elválasztva.

Ez a csúszás nem díszítés. Járás, légzés, hajolás közben a hasüregben lévő szervek folyamatosan elmozdulnak egymáshoz képest. Ha teleeszed magad, a belek helyet kérnek. Ha tele a hólyagod, a méh hátrébb dől. Egészséges hasüregben ez a folyamatos ide-oda mozgás észrevétlen.

2. Mi az az adhézió?

Ha elvágod az ujjad, a seb beheged. Ugyanez történik a hasüregben is, csak ott a hegesedés két szomszédos felületet is összeragaszthat, amelyeknek egyébként el kellene csúszniuk egymáson. Ezt hívjuk adhéziónak, magyarul összenövésnek.

A hasüreg belső hártyája (a hashártya) minden sérülésre ugyanazzal a sémával válaszol: gyulladás, fibrinháló, majd – ha minden jól megy – a háló lebomlik néhány napon belül, és a felületek újra szabadon csúsznak. Ha a lebontás elakad (kevés az oxigén, sok a gyulladás, idegen anyag került be), a fibrinből maradandó kötőszövetes híd lesz. Ez az összenövés.

A leggyakoribb kiváltó a műtét. Ez nem vélemény, hanem sebészeti közhely: a hasi és kismedencei műtétek után a betegek nagy többségénél (a szakirodalom 55–100 százalék közötti arányokat közöl, a műtét típusától függően) alakul ki valamilyen összenövés. A legtöbb ilyen soha nem okoz semmit. Egy részük viszont igen: krónikus hasi fájdalmat, bélelzáródást, és – ha a petevezetéket vagy a petefészket érinti – meddőséget.

Császármetszés után is nő az esély, méghozzá minden újabb metszéssel: egy nagyobb vizsgálatban a második császár idején a nők nagyjából negyedénél, a harmadiknál már több mint 40 százalékánál találtak összenövést a hasüregben.

Nem csak a műtét okozhat ilyet. Kismedencei gyulladás (például kezeletlen fertőzés), endometriózis, sugárkezelés, hasi trauma is elindíthatja ugyanezt a folyamatot. Az endometriózisnál ez különösen fontos, mert ott a méhnyálkahártya-szigetek maguk is ismétlődő gyulladást tartanak fenn – és ez az egyik oka annak, hogy az endometriózisos nők jelentős része küzd meddőséggel.

3. Hogyan lesz az összenövésből meddőség?

Itt fontos pontosan fogalmazni, mert ez az a pont, ahol régen összemostam két dolgot.

Az összenövés két módon rontja a teherbeesés esélyét, és mindkettő mechanikai, a szó legszorosabb értelmében. Az egyik, hogy a petevezeték összetapad, megtörik vagy elzáródik, és a petesejt meg a spermium fizikailag nem találkozik. A másik, hogy a petefészek és a petevezeték tölcsére annyira egymáshoz vagy a medencefalhoz ragad, hogy a kilökődött petesejtet a petevezeték nem tudja „felvenni”. Ezeket a helyzeteket laparoszkópiával látni lehet, és a nőgyógyász műtéttel oldani tudja.

Ami viszont nem következik ebből: hogy minden összenövés meddőséget okoz, és hogy ahol meddőség van, ott biztosan összenövés a bűnös. A meddő nők egy részénél valóban találnak összenövést a kórelőzményben lévő műtét, gyulladás vagy endometriózis miatt, de a meddőségnek rengeteg más oka van – hormonális, petesejt-minőségbeli, a férfi oldalon lévő –, és sokszor a legalaposabb kivizsgálás sem talál semmit.

4. Adhézió és fájdalom: ahol a kép becsap

Sok nő úgy érkezik hozzánk, hogy „biztosan az összenövések miatt fáj”. Ez a mondat gyakran orvostól származik, és nem is alaptalan. Csak éppen a kutatások ennél kevésbé egyértelműek.

2003-ban a Lancetben megjelent egy ritka vizsgálat: száz krónikus hasi fájdalommal élő embert sorsoltak két csoportba. Mindenkinél diagnosztikus laparoszkópiát végeztek, de csak az egyik csoportnál oldották fel az összenövéseket. A betegek nem tudták, melyik csoportba kerültek. Egy év múlva mindkét csoport lényegesen jobban volt – és a két csoport között nem volt különbség. Akiknek nem nyúltak az összenövéseihez, ugyanannyit javultak, mint akiknek igen.

Ez nem azt jelenti, hogy az összenövés nem létezik. Azt jelenti, hogy egy összenövés jelenléte és a fájdalom között sokkal lazább a kapcsolat, mint ahogy a fejünkben él. Aki olvasta a „Mit érez egy manuálterapeuta és mit nem” cikkünket, annak ez ismerős lesz: a képen látható struktúra és az élmény két külön dolog.

5. Mit csinál a sebész az összenövésekkel?

Az összenövéseket műtéttel fel lehet oldani (adheziolízis). A gond csak az, hogy a műtét maga is sérülés, és a hashártya erre ugyanúgy válaszol, mint az elsőre: sokszor újraképződnek. Ezért a sebészet ma inkább a megelőzésre tesz hangsúlyt – kíméletesebb technikák, kevesebb szövetkárosítás, összenövés-gátló anyagok –, és csak akkor operál, ha az összenövés bizonyíthatóan elzár valamit.

6. És a manuálterápia? Itt jön a kényes rész

A régi cikkemben azt írtam: „több ember- és állatkísérlet igazolja, hogy a manuálterápia hatékony a hasi összenövések oldásában”. Ezt ma visszavonom. Nem azért, mert a kutatások eltűntek, hanem mert újraolvastam őket.

Nézzük, mi van valójában.

Wurn és munkatársai, 2004. Egy floridai magánrendelő (Clear Passage) saját módszerét vizsgálta. Tizenhét nő szeretett volna természetes úton teherbe esni: közülük tízen egy éven belül teherbe estek. Harminchat nő lombikprogram előtt kapott kezelést: 33 embrióbeültetésből 22 lett klinikai terhesség, a statisztikailag várt 12–13 helyett. Ez így leírva lenyűgöző. Csakhogy: nem volt kontrollcsoport, a résztvevők maguk jelentkeztek, és a szerzők a módszer tulajdonosai, akik ebből élnek. Ezt ők maguk is leírják a cikk végén.

Kramp, 2012. Tíz meddő nő kapott 1–6 alkalom kombinált manuális kezelést (zsigeri technikák, nyirokdrenázs, izomenergia-technika). Hatan teherbe estek három hónapon belül. Tíz ember. Kontrollcsoport nélkül.

Rice és munkatársai, 2015. Ugyanaz a floridai csoport tíz év adatait nézte vissza: közel 1400 kezelt nő. Petevezeték-elzáródásnál az esetek 60 százalékában legalább az egyik vezetéket átjárhatónak találták a kezelés után; endometriózisnál 43, PCOS-nél 54 százalékos terhességi arányt közölnek. Ez az a tanulmány, amit régen úgy idéztem, hogy „több mint 50 százalékos sikerarány”.

És most az, amit régen nem írtam mellé. Ez egy visszatekintő elemzés, kontrollcsoport nélkül, egy olyan rendelőből, amelynek üzleti érdeke a jó eredmény. Nem tudjuk, hány nő esett volna teherbe kezelés nélkül – pedig meddőnek minősített párok is esnek teherbe spontán, csak lassabban. Nem tudjuk, hányan kaptak közben más kezelést. És a petevezeték „megnyílása” is kevésbé egyértelmű, mint hangzik: a röntgenes petevezeték-vizsgálat (HSG) elég gyakran mutat elzáródást ott, ahol csak a vezeték görcsölt be a vizsgálat alatt, és egy későbbi vizsgálaton „magától” átjárható lesz.

Egyetlen dolog van, amit ezekből a tanulmányokból nyugodt szívvel ki lehet olvasni: a kezelt nők egy része teherbe esett, és a kezelésnek nem volt szövődménye. Hogy a kezelés miatt estek-e teherbe, azt egyik vizsgálat sem tudja megmondani. Randomizált, kontrollált vizsgálat ebben a témában a mai napig nincs.

7. Akkor mit csinálunk mi a kezelés alatt?

Ha valaki azt mondja, hogy a kezén keresztül „feloldja” a hasüregben lévő összenövéseket, azt nem tudja bizonyítani, és mi sem tudjuk. Az összenövés kötőszövetes híd a hashártya két lemeze között, gyakran centikkel a hasfal alatt, a belek mögött. Hogy egy kívülről adott nyomás ezt szétválasztja-e, arra nincs bizonyíték, és a kezünk sem képes ezt „érezni” – erről szól az egész „Mit érez egy manuálterapeuta” cikkünk.

Amit viszont látunk a rendelőben, és amit a fájdalomtudomány is alátámaszt: a hasfal, a medencefenék és a szalagrendszer feszülése, védekező tónusa változik a kezelésre. A hasüregi szervek és a hasfal érzőidegei ugyanabba a gerincvelői szakaszba futnak, mint a derék, a csípő és a comb idegei – ezért lehet, hogy egy régi műtéti heg körüli feszülés derékfájásként, egy petefészek körüli érzékenység combfájdalomként jelentkezik. A kezelés erre a rendszerre ad bemenetet: nyomás, mozgatás, légzés, figyelem. A hasüreg „kiengedése” kezelés után nem kitaláció, csak nem az összenövések elszakadását jelenti, hanem az idegrendszer válaszát.

Ezért a mi rendelőnkben a hasi kezelés nem „adhézióoldás”, hanem a hasüreg, a medence és a gerinc együttes vizsgálata és kezelése – ugyanúgy, ahogy egy vállat vagy egy térdet is az egész ember részeként nézünk.

8. Két eset – ahogy ma látom őket

Ezt a két esetet a régi cikkben is leírtam. Meghagyom, mert megtörténtek, de másképp magyarázom.

Az első. Egy 41 éves páciensem derék- és vállfájdalommal jött. Tizenegy évvel korábban császármetszése volt, és azóta erős menstruációs görcsei. A derékkezelés nem vitte előre, ezért a hasüreg és a medence irányába fordultunk. Az egyik hasi kezelés után a menstruációja a szokásosnál korábban, erős vérzéssel indult, és onnantól a görcsei elmaradtak. Régen azt írtam ide: „pusztán az adhéziók szétválasztásával”. Ma azt mondom: nem tudom, mi történt a hasüregében. Azt tudom, hogy egy tizenegy éve fenntartott védekező feszülés megváltozott, hogy a ciklus reagált rá, és hogy a nő – aki egy évtizede rettegett minden hónap elején – ettől kezdve mást várt a testétől. Ez utóbbi nem mellékhatás, hanem a kezelés része.

A második. Egy fiatal nő kar- és kézzsibbadással jött. Beszélgetés közben derült ki, hogy az ovuláció napján görcsös alhasi fájdalma és hasmenése van, és fáj az együttlét. A méh hátsó szalagjainak környékén érzékeny, feszülő pontokat találtunk, ezeket kezeltük. A következő ovuláció lényegesen könnyebb volt, az azt követő tünetmentes. Régen ide azt írtam, hogy a szalag „túlfeszülése” okozta a panaszt. Ma inkább azt, hogy a szalagrendszer környéke érzékeny volt, a kezelésre ez az érzékenység csökkent – és hogy a lány először hallotta valakitől, hogy amit érez, annak neve és értelme van. Ez a kettő együtt hozta a változást, és nem tudom szétválasztani őket.

Egyik eset sem bizonyít semmit. Két ember, kontroll nélkül, egy terapeuta szemével. Azért írom le őket, mert ezek a helyzetek fordulnak elő a rendelőben, és mert a kimenetelük reális: nem csoda, hanem javulás.

9. Kinek érdemes hozzánk jönnie?

Nem a meddőség kezelésére. Ezt hangsúlyozom, mert erre a cikkre sokan a „meddőség” szóra keresve találnak rá. A meddőség kivizsgálása és kezelése a nőgyógyász és a meddőségi centrum dolga, és ezt semmilyen manuális kezelés nem váltja ki.

Viszont érdemes egy vizsgálatot megfontolni, ha a meddőség vagy a nőgyógyászati panasz mellett ilyesmi is jelen van:

• hasi vagy kismedencei műtét a kórelőzményben (császár, vakbél, nőgyógyászati műtét, sérv), és a heg környéke azóta érzékeny, húz vagy fáj
• krónikus derék-, csípő- vagy medencetáji fájdalom, amire az ortopédiai kivizsgálás nem adott magyarázatot
• erős menstruációs görcsök, fájdalmas együttlét, ciklushoz kötődő emésztési panaszok
• endometriózis vagy PCOS diagnózis mellett tartós hasi-medencei fájdalom

Ezekben az esetekben a hasüreg, a medence és a gerinc együttes vizsgálata gyakran ad olyan információt és kezelési irányt, ami a képalkotókból nem derül ki. Hogy ettől javul-e a teherbeesés esélye, azt nem tudjuk megígérni. Azt tudjuk, hogy a fájdalom, a feszülés és a félelem csökkenése önmagában is érték, és hogy ez a kezelés nem zárja ki, nem is késlelteti a nőgyógyászati kezelést – a kettő mehet párhuzamosan.

10. Amit a régi cikkem végén írtam, és amit ma írok

A régi zárás így szólt: „Garantálható a siker? Nem. Érdemes kipróbálni? Minden bizonnyal.” Az első fele ma is igaz. A második felét így fogalmaznám: érdemes megvizsgáltatni, ha a fenti lista ismerős. Érdemes kezelni, ha a vizsgálat talál valamit, amin a kezelés változtatni tud. És érdemes gyanakodni, ha valaki – akár mi – többet ígér ennél.

1. Gyakori kérdések

Okozhat az összenövés meddőséget?

Igen, ha fizikailag elzárja vagy eltorzítja a petevezetéket – ez képalkotással és laparoszkópiával vizsgálható. Az összenövés jelenléte és a fájdalom között viszont laza a kapcsolat.

Fel tudja oldani a manuálterápia az összenövéseket?

Nem tudjuk, és nem is állítjuk. A kezünk a hasfal és a medence érzékenységét, feszülését tudja csökkenteni – az összenövést magát nem látja és nem méri.

Segít teherbe esni a kezelés?

A vizsgálatok biztatóak, de kontrollcsoport nélküliek, részben a módszer tulajdonosaitól. Azt mutatják, hogy a kezelt nők egy része teherbe esett és a kezelés biztonságos – azt nem, hogy miatta. A meddőségi kezelés mellé férhet be, nem helyette.

Kinek érdemes hozzánk jönnie?

Aki hasi vagy medencei fájdalommal, feszüléssel, félelemmel él egy műtét, gyulladás vagy endometriózis után, és az orvosi kivizsgálás megtörtént. Aki gyógyulást vár a meddőségre, annak őszintén elmondjuk, mit nem tudunk.

Források

1. WHO. Infertility prevalence estimates, 1990–2021. Geneva: World Health Organization; 2023. (Sajtóközlemény: „1 in 6 people globally affected by infertility”, 2023. április 4.)
2. Diamond MP, Freeman ML. Clinical implications of postsurgical adhesions. Hum Reprod Update. 2001;7(6):567–576.
3. Tulandi T, Agdi M, Zarei A, Miner L, Sikirica V. Adhesion development and morbidity after repeat cesarean delivery. Am J Obstet Gynecol. 2009;201(1):56.e1–6.
4. Swank DJ, Swank-Bordewijk SC, Hop WC, et al. Laparoscopic adhesiolysis in patients with chronic abdominal pain: a blinded randomised controlled multi-centre trial. Lancet. 2003;361(9365):1247–1251.
5. Wurn BF, Wurn LJ, King CR, et al. Treating female infertility and improving IVF pregnancy rates with a manual physical therapy technique. MedGenMed. 2004;6(2):51.
6. Kramp ME. Combined manual therapy techniques for the treatment of women with infertility: a case series. J Am Osteopath Assoc. 2012;112(10):680–684.
7. Rice AD, Patterson K, Wakefield LB, et al. Ten-year retrospective study on the efficacy of a manual physical therapy to treat female infertility. Altern Ther Health Med. 2015;21(3):36–44.
8. Olosz J. Mit érez egy manuálterapeuta és mit nem? Sherlock Rehab blog, 2025. (belső link: /blog/mit-erez-egy-manualterapeuta-es-mit-nem-avagy-a-manualterapia-jovoje-a-realitas-es-a-tudomany-tukreben/)