Évről évre növekszik a képalkotó eljárások száma. És bár biztos diagnózissal kecsegtetik a pácienseket, elég kevés információval szolgálnak a probléma valódi okáról.

Biztos, hogy jó ötlet csak ezekre a vizsgálatokra támaszkodni?

Az utóbbi években készült pár kutatás, ami ezt erősen megkérdőjelezi. Olyan tünetmentes személyeken végeztek képalkotó vizsgálatokat, akik nem panaszkodtak mozgásszervi fájdalmakra, mondhatni egészségesnek érezték magukat.

Ehhez képest nagyjából az esetek 70%-ban találtak kóros elváltozásokat.
Ezek közt vannak enyhébb elváltozások (pl: porckopás), de fény derült súlyosabb problémákra is (pl: kiszakadt gerincsérv).
Az eredmények alapján kimondhatjuk, hogy a tünetek sok esetben nem függenek szorosan össze a képalkotók eredményeivel.

Miért lehet félrevezető?

A képalkotó eljárások nem válogatnak, nem csak azt mutatják meg, ami az aktuális panaszt okozza, hanem mindent megmutat és könnyen téves diagnózishoz vezethet.
Egy 63 éves nő elment 10 radiológushoz egy kísérlet céljából.
A 10 radiológus összesen 49 problémát talált, ebből 16 egyedülálló volt. Egyik probléma sem szerepelt mind a 10 jelentésben. Csak egy olyan észrevétel volt, amelyik 9 jelentésben szerepelt.

{BANNER}

Az MR felvételek bizonyítják, hogy a profi sportolók sem makk egészségesek

Hasonló eredményeket találtak dobóatléták vállánál:

  • 20 sportolóból nyolcnak részleges vagy teljes rotátorköpeny szakadása volt a dobó vállon, fájdalom nélkül. [2]
  • Profi röplabdások 65%-nál részleges rötátorköpeny sérülést találtak, miközben panaszuk nem volt. [3]

A csípő, aminek fájnia kellene

Korábban azt gondoltuk, hogy azért fáj a csípő, mert kopik. ha ez igaz, akkor csípőkopást nem lehetne kimutatni azoknál, akiknek nincs fájdalmuk.
Egy kutatásban pont erre a kérdésre keresték a választ. A röngenfelvétel viszont sok esetben akkor is csípőartrózist (csípőkopást) mutatott, ha a vizsgált személy fájdalmat egyáltalán nem érzett csípőjében.

Ennél már csak az lepte meg jobban a kutatókat, hogy a csípőkopásra utaló jelek – lágyéki fájdalom, elülső combfájdalom – ellenére a röntgen felvétel sok esetben negatívnak bizonyult.

Más kutatók nem hitték az eredményeket és ők is csináltak egy hasonló mérést. 2017-ben MRi felvételt készítettek olyan emberek csípőjőrjéről, akiknek sosem volt panaszuk és 73%-nál abnormális () jeleket találtak [4].

Lehet, hogy a műtétek egy része is felesleges?

Ha a képalkotó eljárások olyan elváltozásokat is megmutatnak, amelyek valójában nem okoznak tüneteket, akkor felmerül a kérdés, hogy a mozgásszervi műtétek biztos, hogy minden esetben indokoltak-e.

Több kutatás is készült a témában, ahol a valódi és az “álműtétek” hatékonyságát mérték össze (mozgásszervi problémák esetén), de nem találtak jelentős eltérést a két csoport között.

Mi lenne ha valaki elmenne egy adott problémával 10 MR-re?

Egy 63 éves nő, visszatérő derékpanaszokkal és lábba sugárzó tünetekkel, elment 10 különböző radiológushoz és 10 MR felvételt csináltatott 3 hét leforgása alatt. A radiológusok nem tudták, hogy őket tesztelik.

A 10 radiológus összesen 49 problémát talált, ebből 16 egyedülálló volt. Egyik probléma sem szerepelt mind a 10 jelentésben. Csak egy olyan észrevétel volt, amelyik 9 jelentésben szerepelt. [6]

A vizsgálat megbízhatósága vitatható (egy személyt vizsgált, lehet más ország radiológusai képzettebbek stb.), viszont jól szemlélteti, az orvosi képalkotó technológiák alapján felállított diagnózisok megbízhatatlanságát.

Ha mi gyógytornászként diagnózisokat kezelnénk, akkor ez alapján 49 problémát kellene kezelnünk.
Szerencsére mi tüneteket kezelünk, ezért csak a páciens derékpanaszát és a lábba sugárzó tüneteit kell megszüntetnünk.

Akkor nincs is szükség képalkotókra?

De van! A képalkotó eljárások hatékonysága és fontossága nem vitatott, a cikk nem ezek szükségességét kívánja cáfolni. Sőt sok esetben szükségesek, mert értékes információkat szerezhetünk belőlük, de okfejtésünket nem befolyásolhatják a leírt elváltozások.

Mikor lehet segítségünkre?

Minden terápiában vannak esetek, akik nem az elvárt módon vagy egyáltalán nem reagálnak a kezelésre. A terápia elakadásánál hasznos lehet egy képalkotó, amivel kizárhatunk más társbetegséget, daganatot stb..
Tehát nem diganosztizálásra használjuk.

Nem diagnózist kezelünk, hanem tünetet!

Források

  • https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/21940544/
  • https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/22932918/
  • https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/25430861/
  • https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/23104610/
  • https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/27867079/

Címkék: